Fotó: Burista Emese és Benedek Szabolcs magánarchívuma
A Csoma Szobája Alapítvány önkéntes programjának köszönhetően jutott el a Himaláján található Zangla faluba a szentegyházi Benedek Szabolcs és a csíkszeredai Burista Emese. Az önkéntes munka célja a 240 évvel ezelőtt született Kőrösi Csoma Sándor egykori lakóhelyének restaurálása volt. A két fiatal amellett, hogy megismerkedett a helyi kultúrával, megmászta a Himalája egy kevésbé ismert hegycsúcsát is.
2024. december 03., 17:112024. december 03., 17:11
2024. december 03., 17:132024. december 03., 17:13
– Idén nyáron ti is részt vettetek a magyarországi Csoma Szobája Alapítvány önkéntes programjában. Mi indokolta a döntéseteket, miért csatlakoztatok a programhoz?
Szabolcs: Hallottunk már ismerősöktől egy projektről valahol a Himalájában, de nem tudtunk róla konkrétumokat. Sokkal később véletlenszerűen dobta elénk a közösségi média. Az embereknek való segítségnyújtás és az önkénteskedés közel áll hozzánk (évek óta önkéntesek egy helyi hegyimentő csapatban – szerk. megj.). Rendkívül izgalmasnak találtuk a projektet, a leírás alapján szinte mindenre szükség volt, amihez értettünk.
Rengeteg különleges kvalitást vártak el, amelyek többségével rendelkeztünk, például: magashegyi tapasztalat, extrém környezetben szerzett gyakorlat, fejlődő országokban végzett tervezési tapasztalat, a saját kultúránktól eltérő környezetben való időtöltés, önkéntes múlt, csapatmunkában szerzett tapasztalat, angol nyelvtudás, elsősegélynyújtási ismeretek, sziklamászó tapasztalat, ipari alpinista tapasztalat, valamint túravezetői gyakorlat. Nem a hegymászás volt az utazásunk fő célja, hanem az önkéntes projekt. De amatőr hegymászóként igyekeztünk úgy beosztani az időnket, hogy a munka mellett mászásra is jusson lehetőség, hiszen nem minden nap jut el az ember a Himalájába.
Emese: Amikor először olvastam a felhívást, annyira felszaladt bennem az adrenalin, és olyan mélyen megérintett, hogy a könnyeim is potyogtak. Az az érzés járt át, hogy: „Pont ránk van szükségük!”. Építészként rendkívül izgalmas volt számomra, hogy egy nem konvencionális környezetben zajló projekten dolgozhattam.
Fotó: Burista Emese és Benedek Szabolcs magánarchívuma
– Kőrösi Csoma Sándor 240 éve született. A nyelvtudós a tibetológia megalapítója, ő dolgozott a tibeti-angol szótár elkészítésén is. Mennyire voltatok tisztában az ő életével az induláskor, illetve hogyan alakult át ez a megismerési folyamat az út végére?
Emese: Kőrösi Csoma Sándor életét az utazás előtt nem kutattuk túl mélyen, így inkább csak általános műveltségi szinten ismertük. Tudtuk, hogy hol született, és nagy vonalakban mi volt a munkássága. Azon kívül, hogy meglátogattuk a szobát, ahol élt és dolgozott, és próbáltuk átérezni annak szellemiségét, nem igazán tudtunk meg többet róla. Az önkéntesség alatt egy-két információt szereztünk, de nem sokat, hiszen alapvetően nem róla szólt a munka, hanem az épületről. Sajnos úgy éreztük, hogy az életéről vagy a munkásságáról senki nem beszélt többet, nem mutatta be vagy adott át információt az alapítvány részéről.
Az is adott egy kis motivációt, hogy Kőrösi Csoma Sándor indiai útja során több olyan helyet is meglátogatott, amit mi is felkerestünk, így az utólag megszerzett információkat helyhez tudtuk kötni.
– A helyiek nem ápolják Kőrösi emlékét?
Emese: Rengetegszer meséltük el dióhéjban Kőrösi Csoma Sándor történetét, amennyire mi ismertük, mivel a falubeliek közül, akikkel kapcsolatba kerültünk, pár kivétellel nem igazán ismerték őt. A királyi család leszármazottjai és azok, akik kapcsolatban állnak az alapítvánnyal, ismerik a történetét, de a többiek csupán annyit tudnak, hogy a magyarok minden évben visszajönnek dolgozni a palotán. Azonban, hogy miért, az számukra nem teljesen világos.
Fotó: Burista Emese és Benedek Szabolcs magánarchívuma
Mi próbáltuk egy kicsit ipari alpin technikára tanítani őket, ami olyan nagy sikert aratott, hogy a végén a helyiek kezdeményezték, hogy legyen még ilyen program.
Fotó: Burista Emese és Benedek Szabolcs magánarchívuma
A végén már a család feje, Szabolcsra bízta a házat, hogy ő adja ki a turistáknak, mert nekik el kellett menniük valahova. Teljesen megbíztak bennünk, pedig alig értettük egymás nyelvét.
– „Utunk gyönyörű helyeken, hatalmas hegyek között, mély és vad szurdokokon át, veszélyes, egysávos, szűk utakon, hajtűkanyarokkal tarkított szerpentineken, hajmeresztő hágókon vezetett” – írtátok az odavezető út egyik pillanatáról. Kicsit olyan ez, mintha meseországban járnátok, de rögtön utána olvasunk a forgalomról, alkudozásokról, magas árakról és az oxigénhiányról is. Hogyan tud két fiatal székely eligazodni egy ilyen távoli, idegen helyen?
Szabolcs: Nagyon sokat segített, hogy Mesi előre megtervezte az utunk nagy részét. Szállásokat foglalt olyan helyeken, amelyek a Google Street View-n is láthatóak voltak, én pedig még indulás előtt buszjegyeket vásároltam, és napokra lebontottam a teendőket: mikor és hova kell tovább utaznunk. Volt néhány alapvető információnk arról, hogy milyen lesz India, de a valóság sokkal hajmeresztőbb volt. Nagyon sokszor kellett rögtönöznünk bizonyos helyzetekben, de többnyire jó döntéseket hoztunk, hiszen szerencsésen hazaértünk.
Fotó: Burista Emese és Benedek Szabolcs magánarchívuma
Később láttuk, hogy valójában sok termék indiai gyárakban, nagy tételben gyártott egyszerű bizsu, amit nagyobb üzletekben is lehet kapni. Voltak pillanatok, amikor két elveszett székelynek éreztük magunkat a nagyvilágban, akik teljesen egymásra vannak utalva, de tartottuk egymásban a lelket, és igyekeztünk a „jobbik eszünket” elővenni. Próbáltunk a lehető legtöbb eshetőségről tájékozódni, és mindent megtettünk azért, hogy vigyázzunk magunkra és egymásra.
Fotó: Burista Emese és Benedek Szabolcs magánarchívuma
A nyári szezon rövid, és amikor a hó és a jég elolvad, és az utak járhatóak, egyszerűen nincs idejük kirándulásokra. A Malakartse sztúpa például egy veszélyes útvonalon elérhető, távol eső, körülbelül ezeréves építmény. Ismerik és csodálják, de már kívül esik a „hatókörükön”.
Fotó: Burista Emese és Benedek Szabolcs magánarchívuma
Az egész Zanszkár-völgyben mindössze egyetlen embert találtunk, aki szokott hegyet mászni és vezet is túrákat a hegyekbe. A Stongde Kangriról viszont ő is csak annyit mondott, hogy a déli oldalról fel lehet menni, de csakis magashegyi felszereléssel.
Fotó: Burista Emese és Benedek Szabolcs magánarchívuma
A herceg mesélte, hogy amikor a kürtőt, amelyben lakik, felújították, ideiglenesen egy tükörbe költöztették. Mi gyakran dolgoztunk a palota tetején, és én szerettem vele „diskurálni”. A másik, amit különlegesnek találtam a kultúrájukban, a régi házasságkötési szokások voltak. Régebben a nősülni vágyó ifjú szülei árpasört (changot) főztek, és azzal látogattak el a hajadon lány szüleihez. Ha a fiú szülei megkínálták changgal a lány szüleit, és azok ittak belőle, akkor a házasság gyakorlatilag megköttetett. Ekkor a fiú és a lány még nem is találkozott egymással. Ezután a lány a fiú szüleihez költözött.
Fotó: Burista Emese és Benedek Szabolcs magánarchívuma
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
A sültkrumpli-leves krumplihéjcsipsszel nemcsak elképesztően finom, de egy olyan kreatív fogás, ami megmutatja, hogyan hasznosíthatjuk a konyhai maradékokat is.
szóljon hozzá!