
Egyfajta terápia is volt az írás, ahogy elindult az önismeret útján
Fotó: Pinti Attila
Ha valamire hívást érzel, és megcsinálod, egyszer csak összeérnek a dolgok – véli Bálint Magdolna. A csíkszeredai nő a külső és belső szépség egyensúlyának megteremtésére törekszik, és másoknak is ezt próbálja átadni.
2023. január 09., 17:582023. január 09., 17:58
Sok éven át kozmetikusként dolgozott a csíkszeredai Bálint (Füstös) Magdolna, majd vallástanár lett. Jelenleg stílustanácsadással is foglalkozik, és mint mondja,
Magdolna éveken át kereste ezt, első kötete 2015-ben jelent meg Hit, Remény, Szeretet címmel, amely egyfajta tanúságtétel is, és a szerző szándéka szerint utat mutathat életünk nehéz helyzeteiben.
2019-ben látott napvilágot a férfi és a női szerepek változásait és az ezek köré tornyosuló kérdéseket taglaló, a
„Teológiára készültem Kolozsvárra, el is végeztem, a pedagógusi szakot választottam. Viszont akkor még nem láttam magam tanárként, és miután befejeztem az egyetemet elvégeztem egy kozmetikuskurzust és ott éreztem azt, hogy ez az, amit szeretnék:
Fiatal voltam, akkor még csak a külső számított. De igyekeztem ezen a területen kihozni magamból a legtöbbet, a kozmetikán belül indíttatást éreztem a sminkre, ami a kreativitást bontotta ki bennem, a masszázsra, testkezelésekre. Ezekben mozogtam otthonosan, folyamatosan képeztem magam. Viszont abba a hibába estem, hogy a szakmám során – amit most már tanítok, hogy mit kellene elkerülni emberileg – nem tudtam kizárni magam, belevittem érzelmeket, érzéseket.
– részletezte.
Úgy véli, kellettek az évek és a tapasztalatok, hogy otthon tudja hagyni az otthoni gondokat, fel kellett ehhez nőnie. Hiába tett bele szakmailag mindent a munkájába, a szomorúságát kivetítette a kliensekre is.
„Erre nagy hangsúlyt fektetek a tanítás során, hiszen nekem annak idején nem tanították ezt meg. Csak azt vettem észre, hogy egyszer csak nem jöttek a vendégek, pedig mindent jól csináltam. Mondták a kollégák, hogy én űzöm el, de nem értettem akkor. Haragudtam is, mivel azt gondoltam, hogy én mindent megteszek, amit tudok, a munkám során. Mégis átment az, hogy nem vagyok jól. Ezért is fontos ezt a részét is megtanítani azoknak, akik ezzel szeretnének foglalkozni. Én mindezt a magam bőrén megtanulva tudtam továbblépni. Ugyanakkor, rájöttem, hogy nem szabad csak a külsőn keresztül keresni önmagunkat, nem a világ felé kell nyitni, hanem elsősorban a belső utat kell megpróbáljuk kitapogatni.
Mint mesélte, a nagy váltás, amellyel lakatot tett egy időre a szalonra, hét évvel ezelőtt következett be. Mivel egyedül neveli a lányát, amikor ő első osztályos lett, Magdolna úgy érezte, hogy
Hogy olyan területen kell dolgoznia, ahol valamelyest fix program van, kiszámítható a nap. Mivel korábban teológia szakon végzett, tanár lett, vallást és történelmet kezdett tanítani. „Jöttek a kételyek, hogy vajon meg tudunk-e élni. Aztán arra gondoltam, hogy nem hiába végeztem el annak idején a teológiát, és akkor ezen a vonalon próbálkozom. Az első időszakban nagyon szenvedtem, minden évben más iskolába kerültem tanítani.
Belenyugodtam, hogy nekem ez most az utam. Arra törekedtem, hogy gyerekekből kihozzam, amit lehet, ahogy én megtapasztaltam az életben, úgy adjam át nekik a tudást. Tanulom az elfogadást, azt, hogy a külvilág bármit gondol, én végezzem a dolgomat” – avatott be a jelenlegi helyzetébe.
Bálint Magdolna: a külső és a belső harmóniájának megteremtése igencsak fontos lenne a mindennapjainkban
Fotó: Pinti Attila
A könyveire is kitérünk a beszélgetésünk során. Még kozmetikus volt, amikor az első megjelent, egyfajta terápia volt az írás, ahogy elindult az önismeret útján. Tanúságtétel – mondja –, és
„Három év múlva jött a másik könyv, a Férfi a nőben, ami azzal szembesített, hogy én nőként férfiszerepben is hogyan tudok helyt állni. Rájöttem, hogy nem tudok, mert én nő vagyok, akárhogy akarok apát játszani. Ebben a könyvben kiírtam azt, hogy
Így született meg ez a könyv. Rá három évre következett a Gyermeki szívvel. Akárcsak ahogy a hagymát hámozzuk és kezdünk befelé kerülni, úgy kerültem én is egyre bennebb az életemben önmagamhoz, míg eljutottam a gyermekhez. Rájöttem, hogy a felnőtt tapasztalt énemen keresztül és az égiek segítségével tudom gyógyítani azt a gyermeket, aki bennem van, és olyan döntéseket hoz felnőttként, ami az ő sérelmeiből adódik. Nem is gondoljuk, hogy az egy lenyomat a gyermekkorból, hogy hogyan reagálok helyzetekre, vagy ismétlődnek események, amelyek nem jók. Felismertem azt, hogy ahhoz, hogy én felnőttként tudjak megnyilvánulni, meg kell szeressem azt a gyermeket, aki vagyok, és valahogy úgy kell helyre tegyem magamban azokat a hiányosságokat, sebeket, hogy már ne akadályként jelenjenek meg az életemben.”
Fotó: Pinti Attila
Két év mesteri következett az életében, pasztorális tanácsadást tanult. Ezzel párhuzamosan pedig
Mivel tíz éve oktat kozmetikusképzéseken, itt is hasznosítani tudja az újonnan szerzett tudást. „Ha valaki rájön, hogy mi áll jól neki, akarva akaratlanul kialakul az egyéni stílusa. Mert ez nem divatfüggő, hanem arról szól, hogy valaki önmaga tud lenni és színt tud vinni az életébe. Régen, ha kinyitottam a szekrényt, akkor a szürke, fekete, sötétkék színek köszöntek vissza. Nehezen tudtam nyitni a színek felé, és azt tapasztalom, amióta ezzel foglalkozom, hogy ehhez is kell egyfajta nyitottság.
– hangsúlyozta Magdolna.
Kiemelte, hogy folyamatosan kell dolgoznunk önmagunkon. Az ő életében – noha sok nehézség árán –, de mindaz, amit eddig tanult, összeér. „Ha valamire hívást érzel és megcsinálod, egyszer csak összeér. Én ott vagyok, ahol dolgom van. Folyamatos vívódás, de járom az utamat, mint mindenki. Egy életen át tart ez az önvizsgálat és az, hogy magunkon dolgozzunk” – zárta a beszélgetést.
Elnyűtt cipők, szürke közöny, majd néma gondoskodás. Az Ad Hoc Csoport bohócjátéka fájdalmas és gyengéd látlelet az egymásrautaltságról. Kevés szóval, de annál erősebb mondanivalóval szól kacagva és sírva a mély érzésekről.
A májusi időszak főszereplője a vadon termő nárcisz és a növényt ünneplő nárciszfesztiválok. Ismerkedjünk meg a csillagos nárcisszal és a védelme miértjeivel. Kosarunkba ne kerüljön, de élményként semmiképp se hagyjuk ki!
A fokhagymakrémleves az egyik leghálásabb étel: kevés összetevőből, gyorsan elkészíthető, és egyszerre nyújt kényeztető, selymes élményt.
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Ez a recept nem csupán egy sós rágcsálnivalóról szól, hanem egy kis játékos alkotásról a konyhában, aminek a végeredménye pont olyan, mintha egy rajzfilmből lépett volna elő.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
szóljon hozzá!