Megteremteni az egyensúlyt: külső és belső szépség

Magdolna éveken át kereste ezt, első kötete 2015-ben jelent meg Hit, Remény, Szeretet címmel, amely egyfajta tanúságtétel is, és a szerző szándéka szerint utat mutathat életünk nehéz helyzeteiben.

2019-ben látott napvilágot a férfi és a női szerepek változásait és az ezek köré tornyosuló kérdéseket taglaló, a

„Teológiára készültem Kolozsvárra, el is végeztem, a pedagógusi szakot választottam. Viszont akkor még nem láttam magam tanárként, és miután befejeztem az egyetemet elvégeztem egy kozmetikuskurzust és ott éreztem azt, hogy ez az, amit szeretnék:

Fiatal voltam, akkor még csak a külső számított. De igyekeztem ezen a területen kihozni magamból a legtöbbet, a kozmetikán belül indíttatást éreztem a sminkre, ami a kreativitást bontotta ki bennem, a masszázsra, testkezelésekre. Ezekben mozogtam otthonosan, folyamatosan képeztem magam. Viszont abba a hibába estem, hogy a szakmám során – amit most már tanítok, hogy mit kellene elkerülni emberileg – nem tudtam kizárni magam, belevittem érzelmeket, érzéseket.

– részletezte.

Úgy véli, kellettek az évek és a tapasztalatok, hogy otthon tudja hagyni az otthoni gondokat, fel kellett ehhez nőnie. Hiába tett bele szakmailag mindent a munkájába, a szomorúságát kivetítette a kliensekre is.

„Erre nagy hangsúlyt fektetek a tanítás során, hiszen nekem annak idején nem tanították ezt meg. Csak azt vettem észre, hogy egyszer csak nem jöttek a vendégek, pedig mindent jól csináltam. Mondták a kollégák, hogy én űzöm el, de nem értettem akkor. Haragudtam is, mivel azt gondoltam, hogy én mindent megteszek, amit tudok, a munkám során. Mégis átment az, hogy nem vagyok jól. Ezért is fontos ezt a részét is megtanítani azoknak, akik ezzel szeretnének foglalkozni. Én mindezt a magam bőrén megtanulva tudtam továbblépni. Ugyanakkor, rájöttem, hogy nem szabad csak a külsőn keresztül keresni önmagunkat, nem a világ felé kell nyitni, hanem elsősorban a belső utat kell megpróbáljuk kitapogatni.

Mint mesélte, a nagy váltás, amellyel lakatot tett egy időre a szalonra, hét évvel ezelőtt következett be. Mivel egyedül neveli a lányát, amikor ő első osztályos lett, Magdolna úgy érezte, hogy

Hogy olyan területen kell dolgoznia, ahol valamelyest fix program van, kiszámítható a nap. Mivel korábban teológia szakon végzett, tanár lett, vallást és történelmet kezdett tanítani. „Jöttek a kételyek, hogy vajon meg tudunk-e élni. Aztán arra gondoltam, hogy nem hiába végeztem el annak idején a teológiát, és akkor ezen a vonalon próbálkozom. Az első időszakban nagyon szenvedtem, minden évben más iskolába kerültem tanítani.

Belenyugodtam, hogy nekem ez most az utam. Arra törekedtem, hogy gyerekekből kihozzam, amit lehet, ahogy én megtapasztaltam az életben, úgy adjam át nekik a tudást. Tanulom az elfogadást, azt, hogy a külvilág bármit gondol, én végezzem a dolgomat” – avatott be a jelenlegi helyzetébe.

„Három év múlva jött a másik könyv, a Férfi a nőben, ami azzal szembesített, hogy én nőként férfiszerepben is hogyan tudok helyt állni. Rájöttem, hogy nem tudok, mert én nő vagyok, akárhogy akarok apát játszani. Ebben a könyvben kiírtam azt, hogy

Így született meg ez a könyv. Rá három évre következett a Gyermeki szívvel. Akárcsak ahogy a hagymát hámozzuk és kezdünk befelé kerülni, úgy kerültem én is egyre bennebb az életemben önmagamhoz, míg eljutottam a gyermekhez. Rájöttem, hogy a felnőtt tapasztalt énemen keresztül és az égiek segítségével tudom gyógyítani azt a gyermeket, aki bennem van, és olyan döntéseket hoz felnőttként, ami az ő sérelmeiből adódik. Nem is gondoljuk, hogy az egy lenyomat a gyermekkorból, hogy hogyan reagálok helyzetekre, vagy ismétlődnek események, amelyek nem jók. Felismertem azt, hogy ahhoz, hogy én felnőttként tudjak megnyilvánulni, meg kell szeressem azt a gyermeket, aki vagyok, és valahogy úgy kell helyre tegyem magamban azokat a hiányosságokat, sebeket, hogy már ne akadályként jelenjenek meg az életemben.”

Mivel tíz éve oktat kozmetikusképzéseken, itt is hasznosítani tudja az újonnan szerzett tudást. „Ha valaki rájön, hogy mi áll jól neki, akarva akaratlanul kialakul az egyéni stílusa. Mert ez nem divatfüggő, hanem arról szól, hogy valaki önmaga tud lenni és színt tud vinni az életébe. Régen, ha kinyitottam a szekrényt, akkor a szürke, fekete, sötétkék színek köszöntek vissza. Nehezen tudtam nyitni a színek felé, és azt tapasztalom, amióta ezzel foglalkozom, hogy ehhez is kell egyfajta nyitottság.

– hangsúlyozta Magdolna.

Kiemelte, hogy folyamatosan kell dolgoznunk önmagunkon. Az ő életében – noha sok nehézség árán –, de mindaz, amit eddig tanult, összeér. „Ha valamire hívást érzel és megcsinálod, egyszer csak összeér. Én ott vagyok, ahol dolgom van. Folyamatos vívódás, de járom az utamat, mint mindenki. Egy életen át tart ez az önvizsgálat és az, hogy magunkon dolgozzunk” – zárta a beszélgetést.