Kókságok Lizikétől: György Hajnalka

– szögezi le.

Lizike mi vagyunk?

György Hajnalka három évvel ezelőtt kezdte írni az őt foglalkoztató gondolatokat. „Péter (Hajnalka férje – szerk.megj.) hazament Pestre dolgozni, s én idehaza unatkoztam, így írni kezdtem. Először megírtam a napi sztorijaimat, s rájöttem, hogy sajnos nemigen szeretnek olvasni az emberek. Csináltam egy videót, azt megosztottam, s hát akkora sikere volt, hogy magam sem hittem el. Sokan kezdték nézni. Ha egy darabig nem jelentkeztem, kezdték hiányolni. Kérték a videós bejelentkezéseket, mert azt mondták, hogy amíg nézik, arra a néhány percre kizökkennek a hétköznapokból, feldobom a napjukat. Na így indult.

– meséli.

Eleinte ezeket a néhány perces videókat a legnagyobb közösségi oldalon osztotta meg, és ott is csak a közeli ismerősei látták, de mivel a visszajelzések lendületbe hozták, egyre több platformon kezdett megmutatkozni. Így lett Lizikének Instagram-oldala, Youtube-csatornája. „Ezeken mind befutottam” – hahotázik nagyot, de rögtön mondja is, hogy nem a népszerűség növelése a cél, egyszerűen csak szeret ezzel foglalkozni. „Én ezt nagyon csípem. Saját magamat is, ha visszanézem, röhögök. Szeretek szerepelni, a mondókám is jó, tudok beszélni. Az önirónia, a cinikusság nagyon működik nálam.”

Nevetve meséli, nemrégiben Budapesten járt, és a városban egy, a jelzőlámpánál álló autóból egy ismeretlen lány integetett felé, Lizikeként szólítva meg. Van, amikor felkuporodik odahaza a kanapéra, vagy a konyhaasztal mellé telepszik le, s figuráz ki egy-egy helyzetet, vagy esetenként az autójában, azaz a „stúdióban”, netán, ha hirtelen jön az ihlet, az utcán mondja el véleményét.

Olyan ez, mint egy videónapló, témából pedig sosincs hiány, az a földön hever.

„Mindenki tökéletes a közösségi oldalakon, de közben nem ez az igazság. Összevágom a videókat, megpróbálom leutánozni ironikusan a látottakat. Úgy vettem észre, a fiatalabb generáció, a 15-20 évesek unják a sok beszédet, de ezek az utánzós videók nekik is nagyon bejönnek. Egyébként a napi videóknál én is oda kell figyeljek, hogy ne nyúljon két percnél többre. Kaptam már olyan visszajelzést is, hogy nagyon jópofa vagyok egy percig, de ő tovább nem tudja nézni, nincs türelme.”

Egy-egy videóban férje, Péter is megjelenik, látható, jó társ a mókában, támogatja is teljes mértékben, sokszor ad ötletet neki.

Például egy alkalommal ügyesen felültem a kanapéra, s elmondtam a véleményemet egy bejelentkezésben Tóth Gabiról, akit rengeteg támadás ért, miután kiállt nemzeti elkötelezettsége és hite mellett. Persze nincs rászorulva Tóth Gabi az én támogatásomra, de gondolom, valaki átküldte neki, s azóta »jó barátságban« vagyunk, néha beszélgetünk is” – meséli.

Nevetve eleveníti fel, egyszer egy magyarországi műsorban, amelyben meghívottként szerepelt, arról kérdezték, hogy hány napig írogatja, csiszolgatja a szöveget, mielőtt megtanulja. Látom is magam előtt csodálkozó tekintetét. „Ki, én-e? Hogy tanuljam meg? Mit készüljek? Hát meglátok valamit az utcán, az üzletben, s öt perc múlva indul a videó. Nem kell nekem szöveget betanulni, tudom én nyomni a magamét. Én azt hittem, hogy mindenki tudja ezt csinálni, de kiderült, hogy nem.”

Ami a bejelentkezéseket illeti, bizony rendszeresíteni kellett azokat, mert nagy volt rájuk az igény, így akár naponta vagy kétnaponta hallgathatjuk, hogy éppen mi foglalkoztatja. A visszajelzések pedig motiválják.

Mi itt Székelyföldön egyenes emberek vagyunk, nem köntörfalazunk, de nem is beszélünk fölöslegesen, s ez a jó. Én általában vidám természetű vagyok, nem vagyok pesszimista, nem szoktam pityeregni, keseregni, mindig úgy állok a dolgokhoz, hogy minden sikerülni fog. Ezt másnak is tudnám tanácsolni. Az az igazság, hogy úgy is voltam nevelne, azt hallottam mindig, hogy szép vagy, okos vagy, sikerülni fog. És ez ki is hat az életemre. Mondjuk a hitem is nagy, mert vallásos vagyok.

Az olvasóinknak is ezt tanácsolja Lizike, s azt is, hogy miután elolvasták a Liget cikkeit – mert ő is ezt teszi –, hallgassák meg őt is. „Fel a fejjel, túl leszünk ezen a járványon is, mindenki kezelje vidáman, s kacagja ki a bajokat, nevetni kell” – kacag nagyot.

Aztán majdnem elfelejti, már búcsúzunk, amikor előkerül táskájából egy kis könyv. Lizike 2x40 árnyalata a címe, és tavaly születésnapjára kapta testvérétől. Tulajdonképpen csokorba fogja a kis kötet Lizike írott szövegeit. „ (…) Lizi az örök nő. Lizivel elmenni egy bevásárlóközpontba olyan, mintha a Mount Everestet másznád meg. Tigrist szelídíteni bagatell. Lizivel próbálkozz, ó, te halandó.

– írja György Attila a könyv hátoldalán.