Veszélyes pásztorkutyák: ki lesz a felelős, ha komoly baj történik?

Ki lesz a felelős, ha egyszer komoly baj történik? Mit lehet tenni az olykor kiéhezett, gazdáik által elcsapott, az erdők apróvad-állományában kárt tevő kutyákkal? A vadászati törvény értelmében a terület gondnokának jogában áll lelőni. De mit tehet a fegyvertelen turista?

A terület tulajdonosát számba sem veszik

Csákány László, a Szemerja-Görgő Közbirtokosság elnöke érdeklődésünkre elmondta, az intézmények közötti párbeszéd hiányából eredeztethető sok probléma. Meglátása szerint különböző csoportok, szervezetek

zavarja-e esetleg valamilyen gazdasági tevékenység folytatását a túrázók jelenléte, van-e ott valami veszély, esetleg mi lenne az ő javaslata. Huszonkét éves tevékenysége alatt őt ilyen ügyben senki sem kereste meg, miközben a közbirtokosság területén bicikliutakat, futóknak való pályákat és turistaösvényeket jelöltek ki.

Ha a túraösvényeken a legújabb, villanypásztorok felszerelését támogató programoknak köszönhetően majd ilyenekkel szembesülnek, akkor megint reklamálnak majd az emberek? – kérdezett vissza interjúalanyunk. El kellene fogadni, hogy a területtulajdonosok alkotmányos jogukat gyakorolják, amikor üzemtervek alapján gazdasági hasznot próbálnak kihozni az erdőkből-legelőkből – mondta.

„Lehet nosztalgiázni a 20–30 évvel ezelőtti állapotokat visszasírva, de ezt éppúgy megtehetnék az erdő- és legelőtulajdonosok is, hiszen elképesztő, hogy mennyi ember – túrázó, gombaszedő, motoros, biciklis – van jelen a természetben” – magyarázta a közbirtokossági elnök.

Évtizedekkel ezelőtt még volt ráció a turistaösvények kijelölésében, például a Sepsiszentgyörgy melletti Pacé-dombon a „farkasösvényként” ismert útvonalat a legelő legszűkebb részén vezették át, csökkentve a pásztorkutyáknak való kitettséget, míg ma kilométer hosszan is nyílt területen vezet egy hasonló útvonal. „Nálunk

Az intézmények képviselőinek le kellene szállniuk végre a magas lóról és leülniük a tárgyalóasztalhoz, hogy egyeztessenek a megoldásokról az érintett területtulajdonosokkal, állattartókkal” – vélekedett Csákány László, nem cáfolván az eredetileg felvetett gondot, hogy lakott és lakatlan területeken is lehet a kutyafalkákkal találkozni.

Ellenőrizni kellene az esztenákat

Bonyolult a helyzet, hangsúlyozta Benedek Barna, a Pro Silva Vadászegyesület, illetve a vadállomány professzionális kezeléséért felelős egyesület (a kutatóintézet partnere a medveállomány genetikai felmérésében) vezetője is. Szerinte terepen nagyon sokféle helyzettel lehet találkozni, a legnagyobb gondot természetesen azok a felelőtlen pásztorok jelentik, akik versengenek egymással, hogy kinek van több és gonoszabb kutyája, vagy éppenséggel

„Előfordult olyan is, hogy azzal dicsekedtek, mindig volt az esztenán besózott vadhúsuk, nyilván, mert kutyáikkal orvvadásztattak is. Aztán néha maga a pásztor sem tudja kezelni a kutyáit, mert nem hallgatnak a parancsára. Ilyenkor valóban fontos lenne közbelépni a hatóságoknak, ideális esetben tavasszal egy vadőrből, állatorvosból, hegyi csendőrből, az állatvédelmi rendőrség képviselőjéből álló munkacsoportnak kellene ellenőriznie az esztenákat és az ott tartott kutyákat, hogy

Az ellenőrzések azonban eléggé ritkák az utóbbi időben, maguk a vadászegyesületek sem szorgalmazzák azokat. Csapdahelyzetben vannak, mert nem akarnak konfliktust az állattartókkal, akik a vadonban valóban csak a kutyáik védelmére számíthatnak a nagyvadak támadásaival szemben. Ezt

– árnyalta a helyzetet.

Benedek Barna tehát nem híve az általánosításoknak, elismeri, hogy vadászoknak, állattartóknak és turistáknak egyaránt megvan a maguk igaza. Nézetében mindenkinek fel kell vállalnia a maga felelősségét, elismerve, hogy mindegyik terület „veszélyes üzem”.