Lovakkal telt meg a piac az állatvásáron

„Közel száz éve tartanak állatvásárt Homoródszentmártonban, rendszeresen február 11-én. Azért ezen a dátumon, mert az ősök úgy tartották, bármilyen hideg is legyen délelőtt, délutánra megolvad a hó, és elmossa az állatok trágyáját” – avatott be Nágó István, a település alpolgármestere, aki szervezőként volt jelen az eseményen. Mint mondta, napjainkban inkább baráti találkozóként szolgál a vásár, ahol az emberek kibeszélhetik bajaikat, konkrét cserére, vásárra már ritkábban kerül sor. Szerdán főként lovakat kínáltak eladásra, de néhány tehenet, borjút is lehetett találni.

Gyermekkorában szerette meg a lovakat Duka Imre, aki három lovat vitt Bikafalváról a vásárra. A gazda szerint elsősorban az állatok testtartását, izomzatát, fogazatát kell megnézni. „Ha mezőgazdasági munkákban gondolkodunk, szívós állatra van szükségünk: széles mellkasa kell legyen, illetve izmos nyaka. Sokan például azt mondják, hogy a rövidebb lábú jószágoknak nagyobb a szívük, ezért nehezebben fáradnak el, jobban bírják a szántást, a szénahordást, a fahordást és egyéb munkákat” – magyarázta Duka Imre. Ugyanakkor a fajta is számít, a felsorolt kritériumok függvényében akár nyolcezer lejt is elkérnek egy jószágért. Csikókat már hétszáz lejtől is lehet vásárolni.

„Az állattartásnak van nehéz és jó oldala is. Sok munka van a lovakkal, mivel rengeteg odafigyelést igényelnek, ezért fontos szeretni a mesterséget. Bár sokan ma már traktorokkal és más gépekkel végzik a mezőgazdasági munkákat, külföldön azt tapasztaltam, hogy például erdei munkákra inkább lovakat használnak, mivel azok nem tesznek kárt az élő fákban” – így Duka. A gazda hozzátette, már az itthoni erdészek is felfigyeltek arra, hogy esetenként a gépek több kárt tesznek a természetben, mint amennyi hasznuk van. Mint mondta, a lovak betanításának ideje a jószágok természetétől is függ, de a legtöbb esetben elég egy hónap. „Télen kissé elszoknak a munkától, még a betanított jószágok is, hiszen nem kell a mezőre menni, és bőségesen kapnak abrakot is, így kell egy hónap, amíg újra használni lehet őket” – magyarázta a gazda.

A székelyudvarhelyi Márton Lajos úgy gondolja, napjainkban luxus lovat tartani, hiszen azt abrakolni kell, illetve gondozni, ami „nem olcsó mulatság”. Ő nem mezőgazdasági munkára használja állatait, inkább csak lovaglás céljából. „Nyolc éve járok külföldre dolgozni, ilyenkor pedig nincs ki vigyázzon a jószágra, mivel a szüleim már öregek. Ezért is szeretném eladni őket. Ha ez mégsem sikerül, akkor tavasszal egyeztetek a helyi állattartók egyesületének vezetőségével, és a legelőn fognak majd vigyázni rájuk” – ecsetelte terveit.