Kint töltheti a telet

Több alkalommal is felkeresték Győrffy Margitot az Albert Schweitzer Alapítvány (ASA) által működtetett székelyudvarhelyi hajléktalanszálló, illetve a polgármesteri hivatal szociális osztályának munkatársai, arról győzködve, hogy készíttessen személyazonossági igazolványt – amiben segítséget nyújtanának –, illetve fogadja el az általuk felkínált ágyat a szállón. Jelen pillanatig nem jártak sikerrel – közölte Farkas Réka, az ASA munkatársa, hozzátéve, hogy iratai elkészültéig is alvóhelyet biztosítanának számára. Mint megtudtuk, a hajléktalan nő – ígéretei ellenére – sosem jelent meg náluk, az utóbbi időben pedig elutasítóan, verbális agresszióval lépett fel. „Többször próbáltunk szóba állni vele, de összefüggéstelenül beszélt, és agresszívvá vált” – mondta el portálunknak Fülpesi Gyula, a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal szociális osztályának vezetője.

Patthelyzet

„Erőszakkal nem vihetjük be a szállóra, magától pedig nem akar bemenni. Próbáltuk meggyőzni, hogy itt tisztálkodásra is van lehetősége, de ez sem hatott. Állítása szerint van nyugdíja, ám ezt iratok nélkül nem bocsáthatják rendelkezésére” – fejtette ki a Székelyhonnak Farkas Réka, aki rámutatott, amennyiben megkapná az állítólagos összeget, albérletbe mehetne, elkerülve a téli időjárás viszontagságait. Felmerült ugyanakkor az is, hogy szellemi sérültnek nyilvánítsák – így gyámot rendelhetnének mellé, aki dönthet sorsáról –, ám ez iratok hiányában csak úgy lehetséges, ha bizonyítható, hogy huszonhat éves kora előtt voltak nála rendellenességek – tudtuk meg Farkas Rékától, aki elmondta, egy másik lehetőség az lehetne, ha valamilyen súlyos betegséget diagnosztizálnának nála, viszont kevés esélyét látja annak, hogy együttműködjön a kivizsgálás során. Ha ez mégis megtörténne, és találnának valamit, akkor is hosszú várólista végére kerülne, hiszen sokan várnak arra, hogy elhelyezzék őket egy olyan otthonba, amely a felnőttek gondozásával foglalkozik – tette hozzá az alapítvány munkatársa.

„Egyelőre nem találtunk hosszú távú megoldást, valószínű, hogy nagyobb hidegben a rendőrség beviszi majd a hajléktalanszállóra, vagy a kórház sürgősségi osztályára, de akarata ellenére nem lehet ott tartani, erre nem ad lehetőséget a törvény. Abban reménykedünk, hogy jobb belátásra tér, így nem kell majd télen kint fagyoskodnia” – fejtette ki Fülpesi.

Munka, pénz és otthon nélkül

Udvarhelyen született, a középiskola elvégzése után pedig rögtön munkába állt – mesélte portálunknak Győrffy Margit. „Gépírónőként dolgoztam sokáig. Egy idő után már nem kaptam munkát, és a pénzem is elfogyott, így kerültem az utcára” – mondta. Korábban Csíkszeredában és Bukarestben is dolgozott, ám nagyapja – aki gyermekkora óta nevelte – betegsége hazaszólította, a tragikus haláleset után pedig lelkiekben megtört, és nem találta helyét a társadalomban.

„Bikafalvára költöztem, de onnan is el kellett jönnöm, majd újból a megyeszékhelyre mentem, sokáig az ottani vasútállomáson laktam, innen kerültem vissza Udvarhelyre” – vázolta a keserű életutat. A balszerencse hazaköltözése után sem kerülte el, hisz hamarosan ismét az utcára kényszerült: öröksége megoszlott a rokonság között, az ő jussa pedig az a telek volt, amelyen a kunyhót építette. Azért költözött ki a város határába, mert megelégelte, ahogyan az emberek ránéztek, illetve azt, hogy a fiatalok több alkalommal is agresszíven léptek fel ellene. A város határában lévő telek a sajátja, állítja, azonban kiderült, hogy a tulajdonjogot semmivel nem tudja bizonyítani, mivel iratai már régen elvesztek.

Adományok a túlélésért

A hajléktalan nő kerüli az embereket, többnyire az arra járók jólelkűségének köszönhetően jut élelemhez, de van olyan személy is, aki rendszeresen felkeresi, élelmiszerrel támogatja. A városba csak kukázni jár be – tette hozzá. Egyébként lakhelye bejáratánál cserepek sorakoznak: Győrffy Margit ezekbe virágot ültetett, a csokrokat pedig az utcán árulta. Továbbra is előfordul, hogy kigúnyolják, de arra is volt példa, hogy lerombolták kunyhóját – állította. „Még nem tudom, hogyan vészelem át a telet. Vannak vastag ruháim, de azok mit sem érnek a hideg évszakban. Ha más nem marad, ismét be kell költöznöm a városba, a hajléktalanszállóra viszont nem szívesen mennék” – mondta Győrffy Margit.

Megtelt a hajléktalanszálló
Jelenleg tizenegy állandó lakója van a székelyudvarhelyi hajléktalanszállónak, ami megegyezik az ágyak számával is. Az ott élők egy része súlyos betegségben szenved, így napközben sem kell elhagyniuk az épületet. „A hideg évszak beköszöntével többen fognak jönni, ezért azt tervezzük, hogy további matracokat helyezünk el a folyosón, helyet biztosítva az igénylőknek” – fejtette ki Farkas Réka, hozzátéve, hogy a korábbi évekhez hasonlóan idén sem engednek be ittas állapotban lévő személyeket, illetve a helyszínen sem lehet alkoholt fogyasztani. Mint mondta, erre a szabályra azért van szükség, mert a részegek agresszivitása miatt veszélybe kerülhetnek a lakók, továbbá az alkalmazottak testi épsége, ők pedig inkább nem kockáztatnak. Vannak olyan személyek, akik többször kaptak esélyt, hogy változtassanak szokásaikon, ha ez nem történt meg, akkor tiltólistára kerültek. A hajléktalanszállón lakik egyébként Győrfi Mária is, aki a Bethlen-negyedi, Szabók utcai lakását veszítette el. Ő tavasszal költözött be, miután kiengedték a gyergyótölgyesi szanatóriumból, ottléte óta pedig teljes együttműködést tanúsított.