Magyar Péter: 1956-os múzeumot hozunk létre

De valamit már tudtak magukról, hogy néma menetükkel, méltóságteljes vonulásukkal szabad magyar polgárokká váltak és ezt többé tőlük már senki el nem veheti – fogalmazott az MTI tudósítása szerint.

Ezt nem vehették el a későbbi megtorlások, nem vehették el a szovjet csizmatalpak, nem vehették el sem a börtönévek, sem az elnyomásban töltött évtizedek – jelentette ki Magyarország miniszterelnöke. Nem vehették el azt az erőt, ami minket is áthat, amikor elfáradnánk, elveszítenénk a hitünket egy percre is Magyarországban, ami minket is visz előre, hogy

– mondta Magyar Péter.

– tette hozzá.

Úgy vélte, az ő győzelmük bizonyítéka, hogy Magyarország ma derűsen, büszkén, felszabadultan ünnepelhet. A derű a bizonyítéka, hogy a magyar nép nem tört meg, nem hajtotta le a fejét, és az emberek ma is egyenes gerinccel büszkén, mosolyogva nézhetnek egymás szemébe. Tudjuk, hogy az áldozat nem volt hiábavaló, a haza szabad és van közös jövőnk – fogalmazott.

A kormányfő az 1956-os forradalom világhírű jelképének nevezte a nemzeti színű lobogóból a Rákosi-címer kivágásával született lyukas zászlót. Mindenki értette, mert minden nyelven ugyanazt mondta:

– fogalmazott. Azt mondta, ezért emelik a magyarok ma is büszkén magasba, mert az a lyuk a zászló közepén a magyar szabadság soha el nem múló jelképe.

– jegyezte meg.

Magyar Péter úgy fogalmazott: aki tisztelettel és jó szándékkal érkezik, azt barátként ölelik magukhoz, „de a szabadságunkból egy jottányit sem engedünk”. Felnőttünk a saját történelmünkhöz, felemelt fejjel, az önálló jövőnkbe vetett rendíthetetlen hittel tekintünk előre – tette hozzá.

– zárta beszédét a miniszterelnök.

Az ünnepség résztvevőinek többsége – a miniszterelnökkel együtt – a Műegyetem elől induló, a Rákóczi Szövetség szervezésében megrendezett Gloria Victis 1956 elnevezésű emlékünnepség-sorozat keretében megrendezett fáklyás felvonulással érkezett a Bem térre.

A menettel a forradalom egyik meghatározó eseményeként számon tartott október 22-ei műegyetemi diákgyűlésre emlékeztek. Ezen a hallgatók pontokba szedve fogalmazták meg követeléseiket, és arról is döntöttek, hogy a lengyel nép melletti szolidaritás jegyében másnap, vagyis október 23-án a Bem térre vonulnak.

Magyar Péter az ünnepség után átment a Nagy Imre térre, hogy meggyújtsa a forradalom lángját.