„Jogunk van a jelenhez és az eljövendőhöz is”

De mit is jelent a keresztény székely ember számára ez az ünnep? – fordult kérdéssel a jelenlévőkhöz Bereczki Zsolt szombatfalvi református lelkész. „Büszkeség? Igen, büszkék vagyunk a múltra, mert a múlt dicső volt. Voltak hőseink, beszélhettünk a nemzet ébredéséről, egy olyan ébredésről, amely megrázta és ámulatba ejtette a világot. De mihez kezdünk a múlt értékeivel? Mihez van jogunk, mihez van szívünk, és mihez van tudásunk? Hiszem, hogy vannak Istentől kapott jogaink, mert megteremtett minket az Úr magyarokká, székelyekké. S mert egy népnek joga van a hazához, a zászlóhoz, nyelvhez, énekhez, mindezekhez nekünk is ragaszkodnunk kell. Egy népnek joga van nemcsak a múlthoz, hanem a jelenhez és az eljövendőhöz is. De van-e nekünk ilyen, és van-e akaratunk, hogy legyen? Nemcsak ünnepelnünk kell tehát, hanem dolgoznunk és küzdenünk kell, magyarul. Hiszen szabad nekünk szabaddá válni” – mondta ünnepi beszédében.

A soron következő Balázs Árpád Gálfi Árpádnak, az MPP udvarhelyi elnökének szavait tolmácsolta. Mint elmondta: március 15. a szabadságról és a hazaszeretetről szól. „Ha röviden meg akarjuk fogalmazni ennek lényegét és üzenetét, akkor azt kell mondanunk, hogy minden korban meg kell küzdenünk a szabadságunkért. A hazaszeretet ma különösen aktuális, és ha él bennünk, akkor ez összefogásra késztet. A Magyar Polgári Párt azt mondja, a szabadság az ember legnagyobb ajándéka” – hangzott el. Hozzátette: holott az elmúlt napokban minden székely városban a Székely Szabadság Napjára emlékeztek, Udvarhelyre beköltözött a csend, „nálunk lapítottak”. „A magyar zászló és a magyar himnusz nemzeti jelkép, számunkra szent, akárcsak a románok számára saját nemzeti szimbólumaik. És nem engedünk a 48-ból! 25 éve harangszóra indult ez az ünnep, mára a hagyományainktól is meg akarnak fosztani, esti sötétségbe burkolják a nemzeti ünnepet. A fáklyás felvonulást a fiatalokra kellene bízni. De kire? Hiszen egyre nagyobb számban hagyják el a szülőföldet. Nézzünk csak körbe, hányan hiányoznak” – hangoztatta, majd az „Adjátok vissza az ünnepet a városnak!” felszólítással zárta beszédét.

Több mint másfél évszázaddal az 1848–49-es események után nekünk, székelyeknek még mindig kérnünk, sőt követelnünk kell alkotmányos jogainkat, a véleménynyilvánítás szabadságát, a gyülekezés jogát – jelentette ki a Székely Nemzeti Tanács nevében felszólalt Biró Edit. „Mit kíván a székely nemzet? Anyanyelvünk használatát, nemcsak otthonainkban, hanem közintézményeinkben is. A székely zászló szabad használatát, nemcsak magánházak homlokzatain, hanem közintézményeinkben is. A székely himnusz éneklését bátran, szabadon, nem csak Székelyudvarhelyen, hanem az ország és a világ minden településén. Ugyanakkor a székely nemzet huszonöt éve kéri az autonómiát. Teljes és tényleges szabadságot, egyenlőséget akarunk Székelyföld minden lakosának” – hangsúlyozta zárásként.

Következőként Jakab Attila, a néppárt helyi szervezetének elnöke szólalt fel, aki a márciusi ifjak példájára alapozva a bátorság fontosságát hangsúlyozta. „Vajon hol vannak ma a bátor márciusi ifjak? Hol vannak ma, amikor a bátorság sokaknak már nem érdem. Amikor a nem szól szám, nem fáj fejem elv meghatározza a hétköznapjainkat, az iskolában, a munkahelyen, a lakóközösségben és legfőképp a közéletben. Amikor közösségünk vezetői óvatosan elhallgatják nemzeti jogaink csorbulását, jelképeink üldözését, és ahelyett, hogy elsőkként emelnének szót vagy állnának az ilyen ügyek élére, kerülik a nyilvánosságot” – sorolta, hozzátéve, minden korban és helyzetben másféle bátorságra van szükség.

Jakab azzal zárta felszólalását: 2015 márciusának közéleti bátorságpróbája, hogy a helyi önkormányzati képviselő-testület kezdeményezésére visszaállíthatják a Márton Áron térre az onnan eltávolított öt címert.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom udvarhelyi szervezetének nevében Fancsali Zoltán is felszólalt, majd az ünnepi beszédek sorának zárásaként Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének levelét olvasta fel Szarvas Zsuzsanna.

Az ünnepség a Balázs Ferenc Vegyeskar közreműködésével a Szózat és a székely himnusz eléneklésével zárult.