Térinstalláció és politikamentesség a megemlékezéseken

A kortárs alkotás méltatása után koszorúzás következett, így a jelenlévők fehér virágokkal díszítették az installációt, valamint főhajtással tisztelegtek a mártírok előtt.

A fiatal szónok szerint a magyar történelmet szüleitől, nagyszüleitől, otthon kell megtanulnia a gyermeknek, mint ahogy csak otthon tudja megszeretni az ékes magyar nyelvet is. Ezt nem lehet és nem szabad csak az iskolára és a tanárokra bízni.

Az egyórás megemlékezést ünnepélyesebbé tette Szabó Előd, a Titán frontemberének két éneke és Hajdú Zoltán történelemtanár, a Bolyai Farkas Gimnázium aligazgatójának rövid történelmi előadása. Lőrincz János esperes rövid beszédében a Miért érdemes meghalni? kérdésre kereste a választ, majd az egybegyűltekkel közösen elmondta a Miatyánkot. Koszorúzás, a magyar és székely himnusz eléneklése zárta a megemlékezést.

Főhajtás Gyergyószéken

„1849. október 6-ának hajnala az aradi tizenhárom számára ugyan az utolsó hajnal volt, de nem volt az utolsó magyar nemzetünk számára. A vértanúk arra tanítottak, hogy nemzeti öntudatunk, szabadságunk érdekében olykor a legnemesebb áldozatot is fel kell ajánlani. Tettre kész nagyjaink példája kell motiváljon bennünket is” – hangzott el Fejér Szilárd felvezető beszédében a pénteki emlékünnepségen a gyergyószentmiklósi temetőben. Az aradi vértanúk kivégzését mint történelmi eseményt Portik Zsolt tanár foglalta össze, majd beszédet mondott Nagy Zoltán polgármester, illetve az egyházi elöljárók közül Boga Norbert, a Szent Miklós-plébánia segédlelkésze és Bíró Sándor református lelkész szólalt fel, mondott áldást.