Azért üresek a mai templomok és keresi a lelkipásztor a nyáját, mert az széjjel van szaladva, és egyenként, nem közösségként keresi a boldogulását. Ezzel párhuzamosan a mai kor embere a kulturális életet otthon, a tévé, számítógép előtt éli meg.” Lőrincz Ildikó, a Hagyományőrzési Forrásközpont elnöke a másik fél, a szakmabeliek csökkenő érdeklődésére utalt akkor, amikor azt mondta: „a kulturális szakemberek találkozója többnyire ősszel szokott lenni a székhelyünkön, de azt vettük észre, hogy egyre kevesebben vagyunk, ezért hoztuk el ide a rendezvényt, ahol a hely adta magát”.

A nők szerepe a közösségben

Az előadók közül Nemes Anna Borbála szólalt fel elsőként, bemutatva a székelymuzsnai Viharsarok Egyesület elmúlt tizenöt évét. A szervezet a környezetvédelem, kultúraszervezés, hagyományápolás mellett szociális feladatokat is magára vállalt, most pedig egy közösségi tér kialakítására készülnek. A másik fő tevékenységük a 2006-ban rejtélyes körülmények között elhunyt Bán Péter szellemi hagyatékának rendezése, miáltal meg szeretnék őrizni a székelymuzsnai származású műfordító nevét.

– mondta. Karsai Kinga a Székelymuzsnai Nők Egyesülete nevében számolt be tevékenységükről, amely kézimunkázással indult 2012-ben az egykori egyházi nőszövetségek mintájára, „akik sok mindent megoldottak egy olyan időszakban, amikor nehéz volt magyarnak lenni”. Az ünnepek köré szerveződő találkozóknak két évre rá hivatalos formát adtak, ezzel elkezdődött a kultúra és a hagyományok felkarolása vagy feltámasztása, mint például a hatvanas évekbeli kiflisütésé és  – értékesítésé, amit a szülők találtak ki az óvoda fenntartására. Kalákázással az iskolaudvart is rendbe tették. Jelenleg nyolcan vannak, „melynek fele hatvan év feletti asszony, akik még megélték azt, amikor volt közösségi élet, a többiek csak kiköltöztek vagy férjhez jöttek ide.

Mivel alig háromszázan lakják, és Derzs mellett amúgy is eltörpülünk, fontosnak tartjuk, hogy mindenhol képviseljük” – foglalta össze.

A csapat 131 bemutatón van túl, középkori fesztiválokra, falunapokra járnak, iskolakupákat, fegyvertörténeti kiállításokat, találkozókat szerveznek. Sashalmi váltig állítja:

Úgy gondolom, az épített örökség a jövőben mindenképp gazdaságközpontú lesz.”

Az előadások után a részvevők megtekintették az UNESCO-s világörökség részét képező unitárius erődtemplomot Demeter Sándor lelkész vezetésével, aki büszkén hasonlította össze a műemléket a hasonló státusszal rendelkező egyiptomi piramisokkal, a kínai Nagy Fallal és a Niagara-vízeséssel.

P. Buzogány Árpád, a hagyományőrzési forrásközpont munkatársa úgy értékelte a szakmai találkozót, hogy mivel eddig csak közművelődéssel foglalkoztak, „az épített örökség évében sikerült ez irányba is bővíteni az ismereteket, tudniillik az előadások révén olyan információkhoz juthatott ez a réteg, amihez különben nem”.