Fotó: László Ildikó
El lehetett volna kerülni a székelyudvarhelyi tragédiát, ha nem szakbarbárként állnak neki a munkálatoknak. A városvezetésnek pedig első perctől tisztán kellett volna fogalmaznia – nem azért, hogy bárki irháját mentsék, hanem azért, hogy korrekt módon adjanak tájékoztatást.
2023. december 21., 09:302023. december 21., 09:30
2023. december 21., 09:482023. december 21., 09:48
Újabb szakembert, ezúttal egy Hargita megyei szakmérnököt sikerült megszólaltatnunk, aki több kérdésünkre is választ adott. Így jobban ráláthatunk, hogy mi is vezethetett a hétfőn történt épületomláshoz, amely következtében egy 17 éves diák életét vesztette. A romok alól három diákot sikerült kimenteni, egy súlyosan, kettő könnyebben megsérült.
– A média begyűjtött, vagyis hozott anyagból dolgozik. Tehát csak olyan információkra tud támaszkodni, amit kap. És amit kap, az nagyon sokszor egy semmitmondó nyilatkozat, vagy egy kilúgozott közlemény.
– Az igazi gond, hogy az érintettek, többek között a székelyudvarhelyi és udvarhelyszéki városlakók elég sok téves információt kaptak az elmúlt napokban, mert nagyon sok félrebeszélés „jött ki”. Ám maga a tény, hogy emberéletet követelt ez az épület-összeomlás, feléleszti az emberben az igazságérzetet, hogy a médiában nem azok, vagy nem úgy szólalnak meg, ahogy kell. Gondolok többek között Ligia Deca oktatási miniszter szeizmikus problémákkal kapcsolatos kijelentésére.
– Mi a gond a miniszter keddi udvarhelyi nyilatkozatával, miszerint az összedőlt kollégiumi épületrész esetében nem készült földrengésbiztonsági felmérés.
– Könyörgöm, szeizmikusságról nincs amiért beszélni. Ha az oktatási miniszter helyében lettem volna, inkább azt kérdezem meg, hogy volt itt hétfőn földrengés? Mert ha volt, csak akkor releváns az, hogy az épületomlást összefüggésbe hozzuk a földrengéssel.
De ne csak Székelyudvarhelyben gondolkodjunk, tekintsünk ki országos szintre: ilyen módszerrel épült létesítményből több tízezer van, abból pedig talán egy-két százaléknak van szeizmikus besorolása. Azok azért kerülhettek ilyen besorolásba, mert nem megfelelően voltak építve, még a 100-200 évvel ezelőtti előírásoknak sem feleltek meg. Ezt a földrengéses dolgot tehát el kell engedni, mert nem erről van szó.
Fotó: László Ildikó
– Elfogadom az érvét. De akkor tekintsünk a dolgok mélyére: miért dőlt össze az épület?
– Amit én állítok, azt majd az idő fogja igazolni vagy cáfolni, én azonban húsz év szakmai tapasztalata alapján mondom, hogy amit ott csináltak, az szó szerint barbár munka.
Abból kell kiindulni, hogy ami ott zajlott, az a munkálat legalább egy jó hetes földmunka – a gimnázium felé egy rézsüt már elhordtak. Amikor azt láttam, már rögtön az a gondolat ötlött fel a fejemben, hogy azzal akár a Tamási Áron Gimnáziumnak is problémát okozhattak volna. Nem beszélve a bentlakás mellett végzett munkákról: mintha pékeket tettünk volna oda, hogy egy épületet konszolidáljanak, megszilárdítsanak.
Ezért azon lepődőm meg, hogy ez a munka ott napokon át folyhatott, hiszen nem egyemberes dologról van szó. És itt jegyzem meg: nem értem a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal kommunikációját sem, hiszen, ha ők kiadtak egy építkezési engedélyt, akkor ilyen szakszót nem használhatnak, hogy hidegivóvíz-vezeték. Ez teljesen irreleváns, hiszen azon az építéstelepen nincsenek vezetékek. Hogy akarnak ők közművet építeni vezetékek nélkül? – teszem fel a kérdést.
Fotó: László Ildikó
– Ha már a helyszínen tartózkodhatott, még mit látott?
– Például azt, hogy mindent „közművesítésbe” próbálnak becsomagolni, mert arra volt engedélyük.
Ez abból tűnt fel nekem, hogy egy kőalapra épített évszázados létesítménynél hatvan méter hosszúságban egy háromméteres árkot ástak. Tudni kell, hogy száz évvel ezelőtt az volt az alapozási technológia, hogy a köveket összerakták mésszel vagy agyaggal. Épp ezért meglepett, hogy ész nélkül egy ilyen alap mellett ástak egy ilyen mély árkot. Ilyen jellegű épületnél ugyanakkor olyan kivitelezőt kell választani, akinek van szakmai tapasztalata. Ezzel szemben a médiában olvasom, hogy jól összeszokott csapata volt a cégnek. Ez teljesen jelentéktelen, mert lehet, hogy a végzettségük alapján mindannyian pékek (minden tiszteletem a pékeké), nekünk azonban az összeszokottság mellett jó szakemberek is kellenek.
És ha már közműépítés szóba került: Romániában előírás, hogy 1,10 métertől (legrosszabb esetben 1,5 métertől) kötelező a dúcolás: nem fa-, hanem fémdúccal kell kiépíteni az egész sáncot azért, hogy a föld ne szakadjon rá a munkásra. Itt olyan tragédia is előfordulhatott volna, hogy a munkást odanyomja a föld, mert ezt az előírást sem vették figyelembe. Mi több, esővizet sem vezettek, mondjon bárki bármit is. Én egyeztettem azzal a mérnökkel, aki az esővíz-elvezetést tervezte. Tőle tudom, hogy 1,1-1,2 méter mélyen van tervezve az esővíz-elvezetés. Kérdem én akkor, hogy miért ástak be három méter mélyre?
Fotó: László Ildikó
– Engedje meg, hogy visszakérdezzek: miért ástak be ennyire mélyre?
– Azért, mert az épület egy részén van pince – pont a mélyen leásott szakaszon. A munkások megpróbálták az épületalapot ledrénezni (holott erre nem volt engedélyük), ezért pedig az épület alapjáig kellett leásniuk, hogy a drén majd az oldalból befolyó vizeket összevonja. Igen ám, de tudomásom szerint a beszakadt rész alatt már nincs pincerész, így ott az alapozás fentebb van, mint a többi részen, ezért az összedőlt szakaszon akár másfél méterrel is bemehettek az alap alá. Ott az alap, szó szerint kinyomhatta maga alól a földet.
Már amikor dolgoztak, akkor állítólag folyamatosan potyogtak ki a kövek az alapból. Már az is egy vészharang kellett volna legyen, szólnia kellett volna valakinek, hogy „fiúk, itt valami nincs rendben”. Biztos vagyok benne, hogy az első repedések nem hétfőn, a tragédia napján jelentek meg. Senkire nem hárítok semmit, ám az igazgatónak és a gondnoknak is jobban oda kellett volna figyelnie, és jeleznie, hogy nem jó az irány.
– Azt laikusként megértettem, hogy rosszul dréneztek, ráadásul illegálisan. De akkor hogyan kellett volna jól drénezniük?
– A drénezést (szivárgóépítést) az ilyen típusú épületeknél úgy oldhatták volna meg – anélkül, hogy annak stabilitását befolyásolnák –, hogy szakaszolt drénezéssel haladnak. Magyarán: az épületet legtöbb ötméteres szakaszokra kellett volna felosztaniuk, a többihez azonban nem szabad hozzányúlni, mert akkor az alap nem lazulhat meg. És még valami:
Ha ugyanis a talajvíz mosta volna ki az alapot, akkor annak a három méter mély ároknak tele kellett volna lennie vízzel. Ezzel szemben az építési területen nem volt talajvíz. Egy szó, mint száz: bármit is csináltak, azt nem szakszerűen végezték, hanem az egészet közműépítésként végezték, mert csak arra volt engedélyük – közben azonban hozzáláttak a fal drénezésének. A városvezetésnek pedig az első perctől tisztán kellett volna fogalmaznia. És nem azért, hogy bárki irháját mentsék, hanem azért, hogy korrekt módon tájékoztassák az embereket.
Fotó: László Ildikó
– Mit lehet kezdeni az épülettel?
– Nem kell leírni az épületet. Én továbbra is hangsúlyozom: ezek az épületek az akkori előírásoknak messzemenően megfeleltek. Nem egy parasztházról van szó, ami egy 30 centiméteres fallal van ellátva.
Második lépésként az összeomlott részt el kell távolítani, az azonban kérdés, hogy a megmaradt belső, udvar felőli fal statikailag mennyire gyengült meg – talán egészségesebb, hogyha azt visszabontják, és majd újraépítik. Az világos, hogy az épület nem szenvedett olyan sérülést, hogy azt teljesen le kellene bontani. Ugyanakkor nem kellene várni hetekig szakértői véleményekre, hanem egy átirattal el lehetne végezni ezeket a munkálatokat. Úgy látom, hogy az épületet fel lehetne újítani, nem ítélném bontásra – ez az én szakmai véleményem.
Fotó: László Ildikó
– Közben zajlik a felelősök keresése…
– Egy ilyen épület nem dől össze percek alatt, itt egy hosszú, többnapos folyamatról van szó.
És ami szomorú, biztos vagyok benne, hogy nem távirányítással dolgoztak ott az emberek, hanem időnként legalább ott volt az ügyvezető is. De rajta kívül vannak más felelősök is, például kivitelezésért felelős műszaki vezető (responsabil technic), és nem utolsó sorban az építőtelep vezetője (diriginte de șantier), aki az első kapavágáskor le kellett volna állítsa a munkát. Az a szomorú az egészben, hogy több szakember közrejátszhatott abban, hogy így alakultak a dolgok.
A pár éve nálunk is elérhető streamingplatformok a minőség fenntartására és a folyamatosan bővülő tartalomdömpingre hivatkozva emelik az áraikat. Lássuk, hogy mennyi is az annyi. Első rész.
Az Egyesület a Könyvtárakért és Levéltárakért szervezésében február 21–23. között drámapedagógiai képzésre kerül sor a Gyergyószentmiklósi Városi Könyvtárban.
Közlekedésbiztonsági ellenőrzések zajlottak szombat éjjel is Hargita megye közútjain. Többféle kihágás miatt is bírságoltak.
Ferencz Lehel kertészmérnök előadására várják az érdeklődőket, aki a kertészkedés fontos dátumaival kapcsolatban oszt meg ismereteket.
Nem állíthatjuk, hogy Illyefalván őrizték volna a farsangi hagyományokat, hiszen évek óta eseménytelenül teltek el a vízkereszt és húshagyókedd közötti hetek. Egészen mostanáig.
Közúti ellenőrzések sorozatát folytatták a Hargita megyei rendőrök pénteken éjjel. Több szabálysértést is tapasztaltak, büntetéseket róttak ki és egy jogosítványt is bevontak.
A Marosszentgyörgyhöz tartozó Tófalvára riasztották a tűzoltókat péntek délután. Három hektárnyi területen égett a száraz növényzet.
Egy fiatal férfit súlyos sérülésekkel szállítottak kórházba miután súlyos autóbalesetet szenvedett a maros megyei Sázszbonyhán.
Ahogy mondani szokták, emberségből jelesre vizsgázott az a Csíkszeredában hóeltakarítást végző férfi, aki kiszállva a járdákat takarító munkagépből, átsegített egy idős nőt az átjárón, miközben az autósok türelmesen várakoztak.
Ahogy az az előrejelzések alapján várható volt, újból téliesre fordult az időjárás országszerte szombat reggeltől. Jelentős mennyiségű hó a hegyekben hullott, de térségünkben télies útviszonyok között lehet közlekedni.
12 hozzászólás