Robert C. Castel a jóléti juttatásokról: csak adni lehet, visszavenni nem

Ez legalább annyira fontos, mint beletrafálni a dolgok közepébe.

korábban írtuk

Robert C. Castel: a félelmet sokszor a tudás hiánya okozza

Milyen kérdéssel fordulna az orosz és az ukrán elnökhöz Robert C. Castel, ha kapna öt percnyi találkozót mindkettőjüktől? Többek között ezt kérdeztük meg az Izraelben élő biztonságpolitikai szakértőtől. Beszélgetésünkkor a krokodilok is szóba kerültek.

– Munkád során melyek azok a pontok, amibe beletrafáltál, illetve amikor mellé ment a meglátásod?

– Két példát mondok az orosz-ukrán háború kapcsán. Az egyik: azon kevesek között voltam, akik a háború kitörése előtt, 2022 legelején azt mondtuk, hogy ezúttal nem a szokásos erőfitogtatásról van szó az oroszok részéről, hanem most tényleg háború lesz. És miben tévedtem? Abban – amiben sokan mások is –, hogy azt hittem: Ukrajna sokkal hamarabb össze fog omlani. Tehát

Nem értettük meg, hogy átalakult a háború arculata, ami a támadással szemben a védelmet részesíti előnyben.

– Vége van annak a délibáb korszaknak, amikor Európában azt hittük, hogy a diplomáciával sok mindent el tudunk érni. Erre jó példa Izrael, amely állam csak addig használja a diplomáciát, amíg kell. Amikor viszont úgy gondolja, hogy a céljait másképp érheti el, nos…

– Európán kívül az egész világ egy Izrael. A Madagaszkár című rajzfilm egyik jelenetéhez lehet hasonlítani Európát: Alex, az oroszlán az állatkertben edz a futópadon, miközben azt hiszi, hogy a dzsungelben van. Az állatkert falain kívül azonban ott van az igazi dzsungel. Európa tehát az állatkert, körülötte pedig ott a dzsungel.

Ami valamikor egy kis nyugdíj, egy minimális biztonsági háló volt, az most már elkíséri az embert a bölcsőtől a sírig. Vannak, akik életük során nem dolgoznak egy percet sem, ez a háló azonban megtartja őket. Az az erszény azonban, amiből ezt fizetni lehet, tehát

És egy újabb szempont – és ez sem kevésbé fontos: aránylag homogének voltak azok a társadalmak, amelyekkel Bismarck idejében elkezdődtek a jóléti államok kiépítései. Kevesebb törésvonalakkal és sérelmekkel, és kevesebb emberrel, akiket egy kis szociális juttatással le kellett kenyerezni.

Az erszény pedig egyre kisebb. Nem véletlen, hogy ugyanezzel párhuzamosan látjuk Európa katonai hanyatlását. Mert amikor egy hatalom kevesebbet költ nemzetvédelemre, mint szociális juttatásokra, akkor előbb-utóbb nem lesz nagyhatalom.

– Másfél éve válaszoltál arra a felvetésemre, hogy mit kérdeznél meg Vlagyimir Putyin orosz elnöktől, ha kapnál pár percet. Most arra kérlek, keress valamiféle magyarázatot az orosz támadásra.

– Az utolsó-előtti kérdéseddel összefügg az utolsó. Az a szociálisháló-burjánzás, amit Európában láttunk az utóbbi évtizedekben, gyakorlatilag elvezetett a 2022-es orosz támadáshoz. Mert az európai nemzetvédelemből egyre több pénzt vontak el a tagállamok, ezért egyre kevésbé volt képes Európa arra, hogy elrettentse Oroszországot. A háború paradoxona épp az, hogy

És ez fordítva is igaz: minél inkább egy kardcsörtető őrült vagy és a háborúra készülsz, annál inkább elrettented az ellenséged, és annál kisebb az esélye a háborúnak.

– 2025 nyarán még eszünkbe se jutott nekünk, székelyeknek, hogy a Fekete-tenger hajózás szempontjából a legveszélyesebb vizek egyikévé válik. És arra sem számítottunk, hogy Székelyföld szomszédságában katonai drónok fognak repkedhetni.

– Kár, hogy ezt nem mondtam neked korábban, mert ez előrelátható volt. Ha Romániát nézzük, három nagy veszélyt látok a háborúba való belesodródásra. Az egyik a Fekete-tenger nyugati partvidéke, ahol egyre veszélyesebb hajózni.

– utóbbinak a Duna mint kereskedelmi csatorna szempontjából. Látjuk, hogy a Fekete-tenger nyugati pereme az új Hormuz. Egyre veszélyesebb lesz itt hajózni, elég megnézni, hogy mennyire emelkedett meg a Fekete-tengeren a biztosítási ár vagy egy hajó bérlési költsége az utóbbi hónapokban.

A másik dilemma Románia számára Moldova Köztársaság kérdése. Mert ha Ukrajna összeomlik, akkor az orosz nyomás Moldovára fog nehezedni. Így kialakulhat két paradoxon: az egyik szerint minél nagyobb az orosz nyomás Moldován, annál nagyobb lesz a romániai elköteleződés, hogy segítsenek a moldovaiaknak.

Nem vagyok benne biztos, hogy a világ elbír két olyan háborút, amelyben két benzinkút is érintett. Ezért láttuk Donald Trump amerikai elnök erőfeszítéseit, hogy legalább az orosz-ukrán háborút leállítsa, vagyis az orosz benzinkutat megmentse.

– Ha már Trumpnál tartunk: miért nem hallgat rá Zelenszkij ukrán elnök, amikor az amerikai elnök arra kéri, hogy ne vegye célba drónokkal az orosz olajfinomítókat.

– A két elnök érdekei különböznek. Mindenki magáért harcol. Azt azonban épp most láttuk, hogy az amerikaiak ígértek az ukránoknak 500 patriot rakétát, valamikor a 2030-as évekre...

És a napokban láttuk épp J. D. Vance amerikai alelnök kijelentését, aki elsősorban az Irán elleni háborúnak tulajdonítja a republikánusok súlyos vereségét a félidős választásokon. Ezzel gyakorlatilag hátba szúrta a saját elnökét és az amerikai hadsereget. Az rendben van, hogy a zárt ajtók mögött ellenkezel, de kifelé kell legyen egy betyárbecsület és lojalitás is. Szerintem hamarosan folytatódni fog az iráni háború.

– Ha néhány év múlva ismét találkozunk, milyen témákat fogunk érinteni?

– Ugyanezeket: a nyugati világ gondjait, az orosz-ukrán háborút, a Közel-Kelet millió problémáját. Pont azt kell csinálni, mint amit az őseink csináltak itt, Erdélyben: megtartani a portát és a hazát. Ha nem vagy hajlandó arra, hogy bármikor háborúba vonulj, akkor mások ki fogják használni a gyengeséged. Ez örök érvényű szabály, Európában azonban elfelejtették.