Nincs kit felelősségre vonni a halpusztulás miatt, mivel a folyószennyezés egyelőre nem bizonyított

A vízügyi igazgatóság kémiai laborelemzéseinek eredményei

nem mutattak ki szennyezést a héten történt tömeges halpusztulás helyszínén vett vízmintákban.

Tömeges halpusztulás Deságnál – vizsgálják az okokat a hatóságok

Mintegy tíz kilométer hosszan tömegesen pusztultak ki a halak – köztük legalább hat fokozottan védett fajta – a Nagy-Küküllő Deság és Fenyéd közötti szakaszán. A környezetőrség és a vízügyi igazgatóság kivizsgálást indított.

A Nagy-Küküllő esetében illetékes Maros Vízügyi Igazgatóság munkatársai a székelyudvarhelyi vadász- és horgászegyesület igazgatójának bejelentése nyomán a Deságra vezető újonann épülő híd közelében három helyen is vízmintát vettek a folyóból kedden: 50 méterrel a híd fölött és alatt, továbbá a munkálatoktól 1,5 kilométernyi távolságban, a folyó alsóbb szakaszából.

Tízféle kémiai paramétert vizsgáltak, egy – az oldott oxigén – kivételével mind a megengedett határértéken belül vannak.

Az egyetlen túllépés is olyan minimális, hogy a szakértők külön megjegyezték, az nem okozhatott halpusztulást – tájékoztatott csütörtökön a frissen kézbe kapott laboreredményről Călin Fokt, a Maros Vízügyi Igazgatóság szóvivője. Megjegyezte,

a víz Ph-értéke is a megengedett határértékek között van, ami arra enged következtetni, hogy nem fulladástól pusztultak el a halak.

Kiemelte ugyanakkor, hogy minden vonatkozó előírásnak megfelel és nemzetközileg elismert a vízügy marosvásárhelyi laboratóriuma, ezért a vizsgálatok eredményét megóvni sem lehet. Az esetről készült jegyzőkönyv alapján elmondta, a székelyudvarhelyi horgászegyesület hétfőn este kilenc órakor kapott bejelentést a halpusztulásról, másnap reggel értesítették a vízügyi igazgatóságot, vízmintákat pedig kedden, kevéssel dél után vettek a folyóvízből. A vízügyi igazgatóság, a Hargita Megyei Környezetőrség és az illetékes horgászegyesület képviselőiből álló helyszíni bizottság halpusztulást nem észlelt a munkálatok környékén,

döglött halakat csak 1,5 kilométerrel a híd alatti folyószakaszon találtak – öt kilónál kisebb mennyiségben –, de azok már nem voltak alkalmasak a biológiai vizsgálatok elvégzésére, ezért nem gyűjtötték be.

Noha ismeretlen volt a halpusztulás oka, a vízügy és a környezetőrség munkatársai felszólították a hídépítést végző vállalkozást a vonatkozó vízügyi és környezetvédelmi előírások betartására. Călin Fokt szerint jó lett volna, ha az említett két szerv mellett a horgászegyesület a rendőrségen is bejelenti az esetet, ám mivel ez nem történt meg, ígéretet tett arra, hogy a vízügy hivatalosan is tájékoztatja a hatóságot az ügyről. A szóvivő szerint egyébként

áramütés vagy karbidos szennyezés is okozhatta a halak pusztulását, ugyanakkor nem zárta ki azt sem, hogy a hídépítésnél cement kerülhetett a vízbe és az eredményezte a pusztulást.

Ismételten hangsúlyozta, hogy a vízminták laboratóriumi eredményei nem mutattak ki semmilyen rendellenességet a folyóban.

A laboreredményeket megkapta a Hargita Megyei Környezetőrség is. Az elsődleges eredmények nem igazoltak szennyezést, és

a környezetőrség a desági híd újjáépítése esetében is rendben találta a munkálatok előzetes környezetvédelmi engedélyeztetésére vonatkozó előírások betartását

– tájékoztatott Balla Izabella, a hatóság vezetője. Elmondta, egyelőre nem alkalmazhatnak szankciókat senki ellen, de még várják az öt nap alatt elkészülő, biológiailag lebomló szerves anyagokat mérő vízügyi vizsgálatok eredményeit, amelyek esetleg igazolhatják a szennyezést. Közölte viszont azt is, hogy függetlenül a laboreredménytől, a környezetőrség ismeretlen tettes ellen

bűnvádi eljárás megindítását kezdeményezi az ügyészségen, ugyanis fokozottan védett halak pusztultak el a Nagy-Küküllőben.

Mintegy tíz kilométer hosszan pusztultak el halak a Nagy-Küküllő Deság és Fenyéd közötti szakaszán hétfőn és kedden. A horgászok akkor elmondták, feltételezésük szerint a Deságra vezető híd újjáépítésének helyszínén történhetett folyószennyezés: cement került a vízbe. A folyónak ezen a részén 10–15 halfajta él, közülük legalább hat – a botos kölönte, a Petényi-márna, a kárpáti ingola, a pénzes pér, a vágó csík és a fenékjáró küllő – fokozottan védett. Halpusztulás esetén ezeket még tenyésztésekből sem lehet visszatelepíteni, mert ezeket a fajokat nem tenyésztik.