Mihály András áldozópapként szolgálhat

Az érsek vallja: ha Isten meg akar áldani egy népet, jó papokat ad neki. Bár a hivatások száma csökken, a papszentelés mindig reményt jelent: az isteni gondviselés nem hagy el.

Mihály András az igeliturgián még diakónusként vett részt. Bemutatása után az érsek szentbeszédében az Isten-, illetve emberszeretet megélésére buzdította a jelöltet és az ünneplőket. Majd beszélt a Jézus által az utolsó vacsorán alapított papság szentségéről.

Utána a szerpap letette ünnepélyes ígéreteit. Kinyilvánította szándékát, hogy a papi szolgálattal járó feladatokat, kötelességeket akarja és vállalja: az igehirdetést, hitre való nevelést, a szentségek kiszolgáltatását, a rendszeres imát, a zsolozsma végzését, az Istennek adott, Istennek szentelt életet.

Majd a főpásztor elé járult, és engedelmességet fogadott. Aztán a hívek felállva imádkoztak a jelöltért, aki ezalatt a földre borult. Kifejezve annak tudatát, hogy erejét meghaladó szolgálatra hívta őt Isten, és teljesen átadja magát neki, ugyanakkor erőt kért a papság méltó szolgálatához.

A kézrátétel és a felszentelő ima előtt a papjelölt az érsek elé térdelt, aki két kezét fejére téve csendben imádkozott, majd hasonlóképpen tettek a jelen lévő papok is.

A már fölszentelt pap plébánosa segítségével magára öltötte a miseruhát, és két szimbolikus gesztussal megerősítette mindazt, ami a szentelésben történt, amire küldetést kapott: az érsek megkente a pap mindkét tenyerét illatos krizmával, ami a Szentlélek szimbóluma, utána átvette a kenyeret és a bort, ami a szentmise bemutatására szóló felhívás és megbízatás.

A szertartás utolsó mozzanataként az érsek, majd a jelen lévő papok békeköszöntéssel fogadták be az újonnan szenteltet papi közösségükbe. A szentmise a felszentelt pap közreműködésével folytatódott.

Végül Lázár Árpád gondnok köszöntötte az újmisést, és elhangzott A magvető című vers. Az újmisés hálát mondott szüleinek, testvéreinek és mindazoknak, akik hivatása kibontakozásánál mellette álltak. A szertartássor legmeghatóbb pillanata az újmisés egyéni áldása volt: édesanyjának, édesapjának, két testvérének, rokonainak és falusfeleinek.