Megóvni és megőrizni a még megmaradt irattári anyagokat

Illusztráció

Fotó: Gecse Noémi

Megbecsüli egyházközségi dokumentációját a 257 lelket számláló kis hodgyai gyülekezet. A helybéli református egyházközség a napokban korszerű tároló- és irodaszekrénnyel gyarapodott. A beruházás fontosságáról Juhász Zoltán lelkipásztort kérdeztük.

Molnár Melinda

2018. január 22., 20:282018. január 22., 20:28

„Az idők folyamán több természeti pusztítást is el kellett szenvednie a közösségnek, amelyek nemcsak az ingatlanokban, hanem a gazdag irattári anyagban is kárt tettek. A megmaradt egyházközségi dokumentáció jelentős értékkel bír.

Az Udvarhelyszéken tomboló 2005. évi árvíz végezte a legnagyobb pusztítást, akkor az egyházközségi iratanyag egy része tönkrement.

A még megmaradt dokumentáció jelentős részében sikerült állagmegóvást végezni. A gyülekezet kis létszámú, és ingatlanjainak költséges a fenntartása. A közösség gyenge anyagi erejéből nem tudtak áldozni a régi és az új irattári anyagok korszerű tárolására, ezért pályázott, és nyert is azon a hivatal. Irattároló helyet készíttettünk: szekrényeket, irattartókat, irodai eszközöket szerzetünk be.”

Halaszthatatlan kötelesség

Az egyházközség 1822-től napjainkig még meglévő iratainak rendezése, megőrzése a jelenben szolgálók, munkálkodók halaszthatatlan kötelességének érzi a lelkipásztor. „Noha az egyház elsősorban lelki közösségként éli meg küldetését a világban, ugyanakkor intézményként köteles annak működését biztosítani.

Fennmaradása, a gyülekezeti élet eseményeinek, történéseinek dokumentálása jelenlétünk lenyomata az utókor számára.

Megbecsülni a múlt örökségét, felmutatni a jelen megvalósításait, követendő példát hagyni a jövő nemzedéke számára – vallja Juhász Zoltán. – A pontos és hiteles, papíron történő dokumentálása egy közösség életének még a digitális világban is elengedhetetlen. A dokumentumok megőrzése, archiválása, tárolása szakszerű módon kell történjen.”