Villámcsődület a múlt értékeiért

Legalább annyi csendőr is a környéken tartózkodott, mi több, kérdezősködtek is. Az igazoltatás elmaradt, de a filmezés, fényképezés nem.

„A jelen sokkal tartozik a múltnak, s ha ezt a tartozást ki nem egyenlíti, a jövőtől sem követelhet”  – ezzel a Jókai Anna idézettel kezdődő petíciót nyújtott át Lakó Péterfi Tünde civil aktivista a villámcsődületre érkezőknek. Megtudtuk, hogy azért tiltakoznak, mert véleményük szerint Marosvásárhely jellegzetes képét, amelyhez szervesen hozzátartozik a Vár és a Rákóczi-lépcső, lassan eltüntetik.

„A Vár felé vezető dombocskán nagyon sok szép fa volt. Tény, hogy akadt köztük olyan is, amelyik már kiszáradt, de 80 százalékuk élő, oxigént kibocsátó fa volt. Legtöbbjük ma már csak emlék. A lépcső építése a templom bejáratáig jogos és szükséges. De műemlékvédelmi területre építették, engedély nélkül. Hatalmas területen tüntették el a természetes gyepet, helyére gyeptéglát tettek, természetesen az adófizetők pénzéből. Ezt sem tartjuk helyesnek” – hangoztatták a tiltakozók, akik szerint nem helyénvaló, hogy pódiumot készítettek az esküvői násznépnek, hogy ott nyugodtan fényképeket készíthessenek. „Követeljük, hogy a fent említett munkálatok engedélyét hozzák nyilvánosságra, s amennyiben nincs ilyen, felkérjük az illetékeseket, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket”.

A sarkon várakozó csendőrök közül hárman jöttek a gyülekezőkhöz érdeklődni, hogy valamiben segíthetnek-e, esetleg eltévedt turistacsoportról van szó, vagy tiltakozó akció történik-e? Lakó Péterfi Tünde azt válaszolta, hogy egy baráti társaság találkozott, pár dolgot megbeszélnek, és máris mennek tovább, szó sincs sem tiltakozásról, sem szórólapok osztogatásáról. A csendőrök a Rákóczi-lépcsőhöz is elkísérték a maroknyi tiltakozót, akik az eredetileg meghirdetett programmal ellentétben nem próbálták meg lekaparni, lemosni az „oda nem illő motívumokat”, csupán felsétáltak az 1902-ben épített, műemlékvédelmi területnek számító lépcsőn.