Veszélyben a Pici Ház

Sokan talán nem is tudják, hogy Marosvásárhelyen létezik az Avram Iancu utcai Pici Ház, amelyben  csaknem tíz éve utcagyerek missziót működtetnek. „Sokan emlékeznek még, hogy az 1989-es rendszerváltást követően megjelentek a kéregető gyerekek. Minden útkereszteződésnél, lámpánál, benzinkútnál ott álltak, a nagy hidegben is. A férjemmel már akkor arra gondoltunk, hogy milyen jó lenne összefogni ezeket a gyerekeket és egy másik életformát mutatni nekik. A gondolat hamar megfogant, de csak 1996-ban sikerült megvalósítani a Pici Házat” – mondja az igazgatónő, Fülöp Dénesné, vagy ahogy a gyerekek nevezik: Ila néni.

800 lufiból született

A ház története már csak azért is különleges, mert 800 szélnek eresztett lufinak köszönheti a létezését. Egy leideni iskolában 800 gyerek 800 lufit eresztett szélnek. A léggömbökben egy-egy üzenet volt olvasható: a Marosvásárhelyi Vártemplom utcagyerek-missziós házára gyűjtenek adományokat. Ebből a lufis játékból jött össze a Pici Ház ára, ahol már sok-sok éve összegyűjtik a marosvásárhelyi „utcagyerekeket”. Jelenleg 27 állandó nappali lakója van a háznak, hidegvölgyi cigánygyerekek és néhány nagyon leszegényedett magyar család gyerekei, akik különben kéregetésből tudnának megélni. A Pici Ház meleg ebédet, fürdési lehetőséget biztosít a gyerekeknek, két pedagógus foglalkozik velük, így iskolába tudnak járni a kicsik, a házi feladatot és a tanulást pedig a Pici Házban végzik el. Ila néni elmeséli, hogy amikor elkezdték az utcagyerekmentő missziót, néhány szülő ellenük fordult: miféle dolog, hogy elveszik a gyerekeket, pedig ők keresik a pénzt. Mára azonban sorban állnak a szülők is, hogy helyet kapjanak a Pici Házban a gyerekeik, valamint vannak olyan nagyok is, akik nem akarnak elmenni a házból, mert ott igazi közösségre leltek.

Újsághirdetésben is keresik a nagylelkű támogatókat

A ház működését eddig egy hollandiai alapítvány támogatta. Tavaly azonban ennek vezetői úgy döntöttek, ezentúl Ukrajnában segítik „a még szegényebbeket”. Fülöp Ilona barátai, kapcsolatai segítségével szerzett pénzt a Pici Ház számára, mára azonban minden elfogyott. „Éppen hogy nem kellett bezárni még az ajtót, de ha így folytatódik, lehet, arra a sorsra jutunk” – jegyzi meg az igazgatónő, aki elkeseredésében újsághirdetésben keresi a nagylelkű támogatókat. Elmondta, évi 15 ezer euróból tudták igazán jól működtetni az otthont, de olyan is volt, amikor hétezer euróból kellett fenntartani. Ila néni reméli, lesznek olyan támogatók, akik fontosnak tartják ezt a tevékenységet, és akár az adójuk két százalékának felajánlásával is segítenek majd.