Vásároknak helye: a Toldalagi palota

A szecessziós palota a főtér éke, keresve sem lehetett volna jobb helyet találni a néprajzi múzeumnak – bár én inkább képzőművészetit plántáltam volna bele – amely otthont ad a vásáros kiállításnak. Azért kellenek az ilyen kiállítások a városnapokon, hogy ne merülhessen feledésbe – ez a város attól lett azzá, ami, hogy vásártartási jogot kapott nagy királyunktól.

Előbb 1409 körül oppidum rangra emelik a várost, majd ZekelWasarhel oppidum Mátyás királytól vásártartási jogot nyer. „Ez okmány 1482. sz. Ágoston napján kel, Mátyás király magyarhoni 24-ik, csehországi uralkodásának 14. esztendejében. Eredetiben megvan a város levéltárában. Sokadalmakat Sz. Antal, Sz. Márton és Virágvasárnap utáni csütörtökre engedélyez. Ezekhez 1825-ben egy negyedik úrnapi és 1844-ben egy ötödik Sz. Rozália napjára engedélyeztetik. Ezek közt legnevezetesebb volt a sz. Mártonnapi sokadalom dohány vásárairól, midőn több ezer mázsa dohány adatott itten el” – Borosnyai Lukács János.

Nos, a vásártartási jog, meg az a tény, hogy a város a kereskedelmi utak kereszteződésében helyezkedik el, felpezsdíti az életét. Így már érthetőbb a név: MarosVÁSÁRhely.

A kiállítás megpróbál a XIX. század végi és a XX. század eleji vásárokról képet adni a látogatónak. Látni lehet több vásári sátrat, a csizmadiákét például, ahol lábbelik, főleg csizmák sorjáznak a sátor asztala alatt, és előterében magasra akasztva, egy másiknál szőttesek között válogathatna a vásárló, mellette vasalók, szerszámok hányódnak a földön, egy másik vásári sátornál „juhászati termékek” és eszközök állnak, ott a suba, meg az átalvető is, szanaszéjjel meg sziták, rosták keresnék a rendet. Sulykolókat, sütőedényeket, -formákat lehetne vásárolni a következőnél, s megelevenedik egy nemrégiben még élő, faluhelyen hellyel-közzel fellelhető szokás is: a falvédők használata.

„Szeretet, szerencse, boldogság és béke, Legyen hajlékuk állandó vendége” áll az egyiken, nagymamáinkat idézve, miközben kivarrt angyalok őrködnek a családi béke fölött. De az egész vásáros hangulatot az teszi hitelesebbé, életesebbé, hogy a falakon a város vásárait – főként a főtérit – ábrázoló, a kilencszázas évek elején készült, kinagyított fényképek borítanak egész falfelületeket.

A legnagyobb találmány pedig, hogy a város egykori utcahálózatát bemutató kinagyított rajzon megjelölték a vásáros helyeket: ott van a Széchenyi, meg a Szent György tér, a Szent György utca a vásártereivel.

Hogy a délutáni órában igen gyér számú látogatók miért nem látták a címben beígért másik részt – a falvak világát –, arra is van magyarázat. Vannak ők is, de még nem értek be a vásárba. Egyik teremben kisiskolások próbálgatták az ügyességüket textíliákból készült tárgyak összeállításában, ők pótolták valamelyest a falusi élet hangulatát.