Születésnapján Sütő András sírjánál koszorúztak

A marosvásárhelyi református temetőben helyezték örök nyugalomra 2006-ban Sütő Andrást, sírjánál azóta minden évben megemlékeznek a születésnapjáról is. Idén június 17-én 87-et töltött volna a sokáig Marosvásárhelyen élő író. A sírjánál gyülekezőkhöz Gálfalvi Zsolt irodalomkritikus, esszéíró szólt, az író egykori barátja.

„Hat nap híján éppen egy éve szóltam Sütő Andrásról, akkor is születésének évfordulóján, amikor zsúfolt téren, több mint ezer ember jelenlétében szobrot avattunk az írónak. Mondanom sem kell, hogy ez nem Marosvásárhelyen volt, hanem mintegy száz kilométerre innen, Székelyudvarhelyen” – fogalmazott a megemlékezésen Gálfalvi. Hozzátette: ezzel nem elmarasztalni szeretné azt a várost, ahol Sütő András élt, csak jelezni szeretné, hogy a történelmi igazságtétel útja milyen kacskaringós. Gálfavi Zsolt megjegyezte: Sütő író nagyságát semmivel sem kisebbíti, ha a marosvásárhelyi szobra később készül el, mégis fel kell hívni a figyelmet arra, hogy „itt Sütő szobrának felállítását tudatosan, szándékosan akadályozzák”.

„Sütőnek van ideje. Nekünk már kevésbé. Azonban úgy, ahogy a helyi illetékes szervek el akarják érni ezt a szoborfelállítást, nem fogják. Sütő jelentősége sokkal nagyobb annál, hogy cserealkuként fel lehessen használni” – jegyezte meg Gálfalvi. A megemlékezésen elhangzott: azért szükséges ezt a szobrot felállítani, hogy mindannyiunkat emlékeztessen arra, hogy itt egy kivételesen jelentős író élt, akinek „szárnyas szavai tovább élnek az időben”.

A megemlékezés koszorúzással ért véget, majd Lázok János irodalomtörténész elmondta, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem októberben egy Sütő-emlékkonferenciára készül (M)ilyen gazdagok vagyunk? címmel.