Színes, illatos kavalkád

Igen korán kellett érkezniük azoknak, akik a piactér bejárata közelében akartak lepakolni szerda reggel. Minden rendben zajlott, mindenki tudja, hogy mi a „házirend”. Már a piactér felé vezető utakon a gépkocsik csomagtartójából mérték a gombát, pakolták az út szélére a használt ruhákat. Volt, aki kinyitotta nagykapuját és háza elé kitett asztalokon kínálta a friss idényzöldséget és palántát.

Nagy választék, tűrhető árak

Az árak néhány banival, akár lejjel is nagyobbak, mint a vásárhelyi nagypiacon, de friss és szép volt a zöldségfelhozatal. Hagymát, salátát lehetett kapni egy lejért, a paradicsom kilogrammja kilenc, az uborkáé öt lej volt, a jégcsapretek kötése 2-3 lej között mozgott. Több helyen lehetett illatos, tetszetős epret vásárolni, 15 lejért kilogrammját. A borsos ára ellenére főleg a kisgyerekesek, de az idősebbek is vettek a szatmárinak mondott finomságból. „Idén még nem ettünk, már vártuk, hogy megjelenjen ez a kimérős fajta” – mondta az egyik néni, aki ötven szál paradicsompalántát, húsz-húsz szál paradicsompaprikát és nyári káposztát is vásárolt.

Nagy Elvirával a kéthetes csirkéket kínáló árus előtt találkoztunk. Megpróbált alkudozni, azt szerette volna, hogy a kétökölnyi csirkéket, amelyeknek darabjáért nyolc lejt kértek, hét lejért adják oda. Érdeklődésünkre elmondta: nagyobbacska csirkéket vásárolna, mert  csak egy kotlót ültetett idén és még szüksége lenne legalább 10-15 csirkére. Az árus azzal érvelt, hogy a napos csirkékkel sok baj van, több elpusztulhat, de ezek már nagyobbacskák és szépen, gyorsan fognak fejlődni. Nem vártuk meg, hogy kiderüljön ki lesz a „győztes”.

Kevesen vásárolnak

Bereczki Olga papírdobozban tárolta az eladásra szánt tojásokat. Arról panaszkodott, hogy egyre kevesebben vásárolnak, s bár a nagy vevőhullám már lejárt, még mindig szép számban van házi tojása (aminek darabjáért negyven banit kért) de idényzöldsége, palántája is. „Harminc tyúkom van és veteményesem. Azért jövök a piacra, hogy egy kis pénzt tudjak még szerezni, de gyenge vásár volt ma. Ötven banikból és egy lejekből mennyit lehessen árulni?” – kérdezte.

A szomszéd asztalnál Miklós Katalin szép fej salátákkal csalogatta a vevőket. Tőle tudjuk, hogy jól fogyott a saláta, a jól megőrzött tavalyi murok és a szemes paszulyból is jócskán vettek. „De még mindig sok mindent haza kell vigyünk, nem volt ma nagyon jó a vásár” – mondta.

Minden van...

A piactér hátsó felét a használt és új ruhák árusai uralták. A cigányasszonyok rigmusos versikékkel próbálták csalogatni a bámészkodókat, öt lejért három darabot lehetett hazavinni. Volt ott minden: gyermekjáték és -ruha, külön férfi és női cipők, nyári pólók. A legtöbben a farmerek körül tolongtak. Az új ruhákat kínálók sátránál már jóval kevesebben nézelődtek, ugyanaz volt a felhozatal, mint Marosvásárhelyen az „oroszpiacon”.

A politikusok nem vásárolni jöttek

Ahol ennyi ember összegyűl, oda érdemes elmenni – gondolhatták az RMDSZ politikusai, akik egész karavánnal érkeztek a piactérre, az uniós lehetőségeket ismertetve, szavazásra buzdítva a vásárosokat. A piactéren találkoztunk a város polgármesterével, Tóth Sándorral is, aki elmondta, szeretnék korszerűsíteni, teljesen felújítani a nagy népszerűségnek örvendő 1,7 hektárnyi piacteret, de egyelőre helyi alapokból  csak a lekövezésére futja. „Örvendek, hogy ma itt voltak a politikusok is, mert látták, hogy mekkora érdeklődésnek örvend a szeredai piac, és milyen állapotban van, így legközelebb, amikor a felújításhoz kérünk pénzt vagy segítséget, hogy pályázhassunk, emlékezni fognak ránk” – mondta a polgármester.