Orvosbál: tánc és alvás az „álmok éjszakáján”

Ajtay Kincses Mária, a szervező Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) elnökének köszöntőjéből azonban kiderült, hogy az első orvosi bált tulajdonképpen hatvanhat esztendővel ezelőtt, 1946-ban, a főtéri Apolló Palotában szervezték a Kolozsvárról Marosvásárhelyre költöztetett egyetem tanárai.

„A szüleimtől tudom, hogy azt a báli éjszakát az Álmok éjszakájának nevezték. Azon az éjszakán álmodták meg magyarországi és kolozsvári neves és lelkes professzorok az akkor még mindössze 45 ezer fős kisváros első magyar egyetemét. Azt az egyetemet, amely két évtizedig csillag volt az égbolton, ám idővel hullócsillaggá vált. Kívánom, hogy ez az éjszaka újabb álmok éjszakája legyen!\" – emelte poharát az újrakezdésre a nyugalmazott egyetemi tanár.

Míg a jelenlévő mintegy másfélszáz bálozó számára a szombat éjjel valóban az álmok éjszakája vagy legalább is az értelmes és tartalmas szórakozás éjszakája lehetett, számos felelős beosztásban lévő oktató és politikus számára, akinek ott lett volna a helye, mindössze a nyolcórás alvás ideje volt. Egyesek a nagyböjtre, mások a fáradtságra vagy időhiányra hivatkozva utasították el a meghívást, de a szervezők szerint inkább az egyetem vezetőségétől való félelmükben maradtak távol.

Mint ismeretes, az anyanyelvű képzésért küzdő RMOGYKE állóháborúban van a magyar oktatás elsorvasztásán munkálkodó szenátussal. Eljött Marosvásárhelyre és megtisztelte jelenlétével a rendezvényt többek között Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem dékánja, Szarka Gábor, Magyarország csíkszeredai konzulja, Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság Svájcban élő alelnöke, több anyaországi diákszervezet-vezető. Ott volt Dávid László, a Sapientia rektora, Fodor Imre, Marosvásárhely volt polgármestere, gróf Bethlen Anikó, több ügyvéd, vállalkozó és számos diák.

Kérdésünkre, hogy mi késztette arra, hogy a Sapientia rektoraként eljöjjön a bálba, miközben a MOGYE-ról még a magyar vezetők sem tették tiszteletüket az eseményen, Dávid László úgy fogalmazott, hogy akinek szívügye a magyar oktatás, mind eljött. „Ha Miseta professzor ideutazott Pécsről, akkor én miért hiányoztam volna?\" – kérdezett vissza Dávid, hozzátéve, hogy a magyar ügy nem személyhez kötött.

A város díszpolgára, Bethlen grófnő egyenesen szégyennek nevezte, hogy mindössze százötven személy gyűlt össze. „Elsősorban azért jöttem el, hogy lássam, kik azok, akiknek itt lenne a helyük, de otthon maradtak. Nekem veszítenivalóm nincs, hisz az évtizedek során már oly sok mindentől fosztottak meg, hogy annál többet már nem vehetnek el tőlem\" – mondta el.

A hiányzókra a Pécsről érkező vendég is felfigyelt. Köszöntőjében is megjegyezte, hogy a kisebbségben lévő nyelvi közösségnek majdnem családi kapcsolatot kellene ápolnia. Miseta Attila arra emlékeztette a jelenlévőket és azt üzente a hiányzóknak, hogy valamikor az orvosi és gyógyszerészi társadalom összetartásáról volt híres – legalább is ennek ellenkezőjét soha nem mutatta kifele.

Aki viszont szombaton éjjel ott volt Marosvásárhely legnagyobb vendéglőjében, nem bánta meg. A kulináris kínálaton túl lelkét-szellemét színes és színvonalas kulturális meglepetésekkel táplálhatta. Az operettcsokortól a táncművészeti jelenetekig, a Seprődi-pincészet borkóstolójától a vidám jelenetekig, a hivatásos színművész szavalatától a MOGYE-diákok fellépéséig mindenből kapott egy kis ízelítőt. Az Ördög Miklós és Szabadi Nóra színészházaspártól, az Autostop MS együttestől és Koszorús Kálmántól meg annál is többet: egy jó adag változatos, minőségi zenét. A habot a tortán viszont a nyitótáncként hibátlanul előadott Strauss-keringő jelentette, amelyre több orvos- és gyógyszerészpár két hónapon keresztül hivatásos táncoktatóval készült.