A turizmusért dobogott a szíve

Ujváry Jenő (eredetileg Eugénia nevű nagymamája után Eugén) 1949. július 15-én született, a jelenleg érvényben levő jogszabályok értelmében pedig nyugdíjba vonulhat két hónappal azelőtt, hogy betölti 65. életévét, ez az ő esetében 2014. május 15. volt. Ujváry Jenő élete nem volt gyalog-galopp, mondhatnánk, nem vezetett egyenesen az iskolapadból a Maros megyei turizmus felvirágoztatásáig.

1967-ben érettségizett a Bolyaiban, majd felvételizett a fogorvosi karra, de nem vették fel, így került a Marosvásárhelyi Rádióhoz technikusnak. 1968 februárjában elvitték katonának, ahonnan ’69 júniusában szerelt le, és újra megpróbálta az orvosit, ismét sikertelenül, és nem vették fel a kolozsvári Babeș-Bolyai pszichológia szakára sem. „Kezdett gyanús lenni a dolog, és kiderült, hogy valószínűleg fekete listán lehetett a család” – mondta, ezért végül automatizálást végzett technikumban, majd megnősült és gyereke született, de a házasság nem tartott sokáig. „1980-ban újranősültem, és törvényesen Kanadába emigráltunk. Montrealban telepedtünk le, itt éltem 15 évet. Elvégeztem a Dawson College automatizálás szakát, valamint két évet a McGill University mérnöki szakán, amelyet abba kellett hagynom. 2003-ban kaptam egy jó állást a szakmában Norvégiában. Útban Skandináviába egy hónapig Magyarországon voltam a családomnál, s haza is kellett jönnöm intézni dolgokat. Végül úgy alakult, hogy itthon ragadtam, s nem jutottam el Norvégiába” – meséli Ujváry Jenő.

Az új korszak kezdete

A Maros megyei önkormányzat egykori elnökének, Lokodi Edit Emőkének a támogatásával 2005. június elsején, a szintén külföldi tartózkodás után hazatérő Nagy Katalinnal, valamint a polgármesteri hivatalt képviselő Demeter Attilával megnyitották a Turisztikai Információs Központot. „2005-ben 31 országból érkeztek hozzánk látogatók, tavaly már 42 ország polgárait fogadtuk. 2013-ban 5535-en keresték fel az irodánkat. Bekerültünk az összes nemzetközi turisztikai katalógusba: a National Geographicba, az angol nyelven 2 évenként 8 millió példányban megjelenő Lonely Planetbe, és a német nyelvű Know Howba. Ők írták, hogy a mi irodánk a Romániában legjobban felszerelt, Maros megyéről vannak a legjobb reklámanyagok az országban. Nem véletlen, hiszen 11 nyelvre fordítottuk le a szórólapunkat, elérhető román, magyar, angol, francia, spanyol, német, héber, svéd, finn, olasz és japán nyelven is. Ezeket sok nemzetközi turisztikai vásárra is kiküldtük, kínálatunkat ismertettük Párizsban, Londonban, Madridban seregszemlén” – magyarázta az immár nyugdíjas turisztikai szakfelügyelő.

A vonzerő

Hozzátette, mindezen nagyot lendített, hogy a marosvásárhelyi repülőtér nemzetközi lett, és hogy sikerült megszerezniük a Transilvania nevet. „Tíz év alatt óriási lett a jelentősége. Sok turista azért jön ide, mert ez az általuk ismert Transylvania és mert az ő zsebüknek nagyon olcsó, a kínálat pedig jó. Ha a tavalyi 5535 egyéni turistával számolunk, és átlagban 100 eurót költöttek el itt, az már több mint fél millió euró, és ez csak mintegy 10 százaléka turistáknak, a többiek szervezett csoportokban érkeznek” – fejtette ki a szakember, aki szerint Erdélynek egyre jobban ki kell használnia nemcsak a Drakula-legendát, hanem a kastélyok és a szász örökség adta lehetőségeket.

Ujváry Jenő szerint jó minőségű szállodákra és megbízhatóság szolgáltatásokra lenne szükség, amelyek hosszútávon biztosíthatnák családok megélhetését, nem gyors meggazdagodással. Maros megye vonzereje a só jelenléte, hiszen gyakorlatilag itt volt az első „highway” Parajd és Róma között, a népszerűsítésben pedig sokat köszönhetünk az angol királyi családnak. „Ösztönözni kell, hogy a polgármesterek jussanak ki külföldre, hogy lássák, mit jelent ott a turizmus” – javasolta Ujváry Jenő, aki 47 év munka után május 15-én „letette a lantot”. „Örvendek, hogy nyomot tudtam hagyni magam után a turizmusban. Megérte” – mondta.