Magyarul a magyarral!

Marosvásárhelyen nem ritka az olyan helyzet, amikor két magyar ajkú románul szól egymáshoz, csupán azért, mert nem tudják egymásról, hogy magyarok. A Kolozsvárról indult kezdeményezés célja az ilyen helyzetek elkerülése, illetve a kommunikáció megkönnyítése az intézmények, magánvállalatok és ügyfeleik között. A cégek így a többnyelvűséget kihasználva szerezhetnek több kuncsaftot maguknak, a kliensek pedig anyanyelvükön szólalhatnak meg anélkül, hogy valaki arra kérné őket: inkább a többség nyelvén közöljék mondandójukat.

Az „Igen, tessék! Da, poftiti!” mozgalom ötlete a kolozsvári Claudiopolis Alapítványtól származik. Az elmúlt év augusztusában kerültek ki az első matricák a kolozsvári üzletekbe, kocsmákba, intézményekbe, azóta a Bihar megyei önkormányzat és több multinacionális cég is csatlakozott hozzá. Marosvásárhelyen a Bernády György Közművelődési Alapítvány vállalta magára a mozgalom elindítását, a hírt maga Borbély László, az alapítvány elnöke jelentette be még februárban.

Kérdésünkre, hogy hogyan és legfőképpen mikor fog végre itt is „meghonosodni” a magyar nyelvhasználatért folytatott kampány, Bálint Hajnal, a mozgalmat magára vállaló szervezet munkatársa válaszolt. „Újra kellett nyomtatni a matricákat, plakátokat, mindent a nulláról kellett kezdeni Marosvásárhelyen, mert ez más hangulatú város, mint Kolozsvár, és ehhez alakítjuk a mozgalmat is” – mondta az alapítvány munkatársa. Kérdésünkre, hogy mikor láthatjuk végre megyeszékhelyünkön is a matricákat, azt a választ kaptuk: egyelőre nyomtatás alatt vannak a matricák és a plakátok, de még nem tudjuk, hogy pontosan mikor indulhat el itt is a mozgalom. Bálint Hajnal hozzátette: meglepetéssel is készül az alapítvány, de erről nem árult el részleteket.

Csupán egy cég kereste meg az alapítványt azzal a céllal, hogy csatlakozna a mozgalomhoz, a legtöbb partnercéget ők keresik meg.

Addig is, amíg Marosvásárhelyen láthatók lesznek a zöld-fehér színű matricák, merjünk anyanyelvünkön megszólalni nyilvános helyeken, mert nem csak jogunk, hanem kötelességünk is.