Kultúratérképre törekvő megyei múzeum

A Maros Megyei Múzeum és a Maros megyei önkormányzat – amelynek alárendeltségébe tartozik – vezetősége idén eddig 70 ezer lejt költött értékes műtárgyak vásárlására, olyanokra, amelyek a múzeum „profiljához” illőek (Soós Zoltán igazgató szerint marosvásárhelyi, Maros megyei és erdélyi vonatkozásúak). Saját leltáruk bővítése mellett azt tervezik, hogy a marosvásárhelyi közönségnek hamarosan nemzetközi rangú tárlatokat mutatnak be, ennek érdekében partneri kapcsolatba léptek a román és a magyar főváros rangos intézményeivel.

A tervek szerint először érkezik Marosvásárhelyre gyűjtemény Toulouse-Lautrec festményeiből. „Új szintre szeretnénk emelni a marosvásárhelyi kiállításokat. Az első lépéseket megtettük, nagy sikernek örvendett a Leonardo da Vinci és a gyógyszerészeti tárlatunk is, és arról egyeztettünk, hogy ezen az úton haladunk tovább. Igyekszünk nemzetközi hírű művészek munkáit Marosvásárhelyre hozni, így Toulouse-Lautrec tárlat nyílna 2015. május 15-én, a 2015-2016-os terveink között pedig szerepel egy nagy nevű mester munkáiból álló gyűjteményt elhozni” – mondta a múzeum igazgatója, Soós Zoltán, aki – ha megvalósul francia festőművész tárlata – arra számít, hogy egész Erdélyből Marosvásárhelyre érkeznek majd a művészetkedvelők, 70-80 ezren tekintik majd meg a kiállítást.

Henri de Toulouse-Lautrec

Henri de Toulouse-Lautrec (teljes nevén Henri Marie Raymond de Toulouse-Lautrec Monfa) (Albi, 1864. november 24 – Malromé, 1901. szeptember 9.) francia festőművész, grafikus, a posztimpresszionizmus mestere, grófi családból származott, szülei első unokatestvérek voltak. Toulouse-Lautrec kiskamasz koráig úgy fejlődött, mint kortársai, bár betegesebb volt náluk. 14 és 15 éves korában egymás után eltörte mindkét lábát, ezután megállt a növésben, testi fogyatékos maradt. 1884-ben elhagyta szülei házát és átköltözött a Montmartre-ra, festményei, rajzai témáját egyre inkább ez a környezet adta: lóversenyek, kánkánt járó táncosnők, bohócok, akrobaták és prostituáltak keltek életre a vásznain. 1899-től egy évig alkohol-elvonókúrán volt, amely után Le Havre-ba költözött, ekkor készült képei sötétebbek, melankolikusabbak. Visszatért Párizsba, és újra elkezdett inni. Paralitikus rohamot kapott, részben lebénult. Édesanyja malroméi birtokán halt meg harminchat éves korában. Rövidre szabott élete ellenére törpe alakjával, figyelő, iróniát sugárzó tekintetével Henri de Toulouse-Lautrec művei által megteremtette a századvég Párizsának mítoszát.