Idei utolsó régiség- és műtárgy vásár

Szombaton látogattunk el a bevásárlóközpontba, s ezúttal sem csalatkoztunk – azt találtuk, amire számítottunk. Bár a délutáni órákban nem volt túl sok látogató, igazi vásárló pedig még annál is kevesebb, a hangulat jó volt, el lehetett bóklászni az áruházi folyósokon berendezett standok között, s élvezni lehetett a gyűjtők által bemutatott tárgyak sokszínűségét.

Az, hogy volt ott 850-es Fiat, az anyaországból hozott nikkelezett felnijű Trabant, becsülettel kiszolgált Skoda, már senkit nem lep meg. A fegyverek – XVIII. századi elöltöltős mordály is gazdára várt, igaz, csöve már a XX. század iparát dicsérte – bő választékban várták a vásárlókat, a házilag készített pengéjű „gladiátor-kardoktól” egészen a cizellált vésettel ellátott pengéjű tőrökig, kardokig, de az első és második világháború arzenálja is jelen volt kézifegyverek, ásók, gázmaszkok képviseletében. Festett ólomkatonák egész regimentje várt új gazdára, átlagkeresetű polgárokat riogató stílbútorokat is lehetett látni. Festmények minden választékban és árnyalatban voltak, a konyhai- és evőeszközök is mázsaszám álltak az asztalokon, de volt gyűjtőket örömmel eltöltő képeslapkollekció, múlt századi fotográfia és az annak elkészítését szolgáló tömlős fényképezőgép.

Egyik standnál két vásárhelyi ismert személyiséget fedeztünk fel, ők épp hangszereket próbálgattak, de amikor a vásárról akartuk kérdezni, csak baráti magánbeszélgetés erejéig voltak hajlandóak nyilatkozni. Ha megjelennek a sajtóban nem biztos, hogy nem számíthatnak rövid időn belül éjszakai hívatlan vendégek látogatására – magyarázták az ódzkodás miértjét. Sajnos nemcsak műtárgy-aukciókban, de bűnözésben is utolértük a fejlett nyugatot. Aki megengedheti magának, hogy a gyűjtőszenvedélynek hódoljon, annak a betörőkkel is számolnia kell – vontuk le az időszerű következtetést és maradtunk a bámészkodás, sétálgatás nyújtotta elégtétellel.