Falugondnoksággal „orvosolt” szociális problémák

Ezt nem csak a kezdeményező polgármester, Osváth Csaba és a Napsugár Népjóléti Egyesületet irányító Polgár Márta állítja, azonos véleményen vannak a szolgáltatás haszonélvezői is. Egy, a népjóléti szervezet és a marosvásárhelyi Sapientia Egyetem által végzett felmérésből kiderül, hogy községszinten egyre több idős személy él egyedül és szorul támogatásra vagy akár állandó felügyeletre. Ma már a község mind a kilenc falujában dolgozik egy-egy gondnok. „Amióta beindult a rendszer, bármilyen gondjuk akad, az emberek bizalommal fordulnak a falugyűlés által megválasztott gondnokhoz. Az meg millió egy feladatot ellát a háztáji segítségnyújtástól a bevásárlásig, a hóeltakarítástól a tűzrakásig, az információ szolgáltatástól a házi orvossal való egyeztetésig. Ugyanakkor besegít a kulturális és sportesemények szervezésébe is” – sorolja kollégái munkakörét Polgár Márta, de, mint mondja, számos, magányosan élő idősnek már attól is szebb napja lesz, ha a falugondnok megnyitja az ajtaját és megkérdezi, hogy érzi magát. Az egyesületi elnök szerint az Ákosfalvához tartozó települések lakói szerencsések, hisz mindenütt talpraesett, segítőkész és megbecsült személy végzi a munkát.

Benke Magdolna egyike azoknak, akik vállalták a feladatot. A cserefalvi asszony egy idősgondozói tanfolyamot is elvégzett, míg ágynak esett anyósát és apósát gondozta. Az öregek már nem élnek, de a középkorú nő úgy érezte, kamatoztatnia kell a rászorultak mellett szerzett tapasztalatát és emberszeretetét. Tizennégy beteget rendszeresen látogat, a súlyosabb állapotban lévőket szinte napi sűrűséggel. „Ha valamilyen okból kifolyólag nem látnak két-három napig, már azzal fogadnak, hogy jaj, de rég nem voltál, és mennyire hiányzol. Az az igazság, hogy amióta megtapasztaltam, mit jelent két idős, ágyba fekvő beteget gondozni, a szívemen hordom az elesettek sorsát. Ezért is vállalom szívesen a rám bízott feladatot” – vallja Benke Magdolna. Két faluval odébb, Székelyvajában Nagy Mária szolgálja a közösséget. Ottjártunkkor éppen a városban van – adja tudomásunkra egy helyi lakó. Az idős, bottal csoszogó asszony arra kér, ne írjuk ki a nevét, mert önmagától restelli, hogy gondozásra szorult. „Ha látta volna, hogy valamikor reggeltől estig mi mindent dolgoztam, de a bálokban a táncot is képes voltam járni… És íme, mivé lettem! Még számomra is hihetetlen” – kesereg a nyolcvan körüli néni, aki csak szépet és jót mond a vajai gondnokasszonyról.

Annak dacára, hogy a gondnok a rászorultak segítésével számos terhet levesz az állam válláról, az intézmény működtetésére az egyesület egyetlen fillért sem kap a központi hatóságoktól. Nem is csoda, hisz az Erdélyben is gyermekcipőben járó rendszer Bukarestben teljesen ismeretlennek számít. A falugondnokságot az önkormányzat tartja fenn, de besegítenek a külföldi testvértelepülések és a jótékonykodó támogatók is.

Az önkéntesek által végzett közvélemény-kutatás során szinte valamennyi megkérdezett jó kezdeményezésnek tartja a rászorulók megsegítését; a többség az otthoni beteggondozás és a napi egy meleg koszt felajánlását is támogatná. „Amint megismerjük a felmérés végleges eredményeit, a tanácsos kollégákkal ötletet merítünk belőle és megpróbáljuk a gondok, legalább egy részét orvosolni” – ígéri Osváth Csaba, aki szerint egy magára valamit is adó önkormányzat a lakosság igényei alapján dolgozza ki a stratégiáját.