Emlékezés Marosvásárhely sportfotósára

A várbeli múzeumban rendezett tárlattal az ASA \'70-es évekbeli aranycsapatának csillogását és letűnését megörökítő hivatásos futballrajongó utolsó kívánsága teljesült. A 85 esztendős korában távozott Costi bácsinak – ahogy Vásárhelyen emlegették magyarok, románok egyaránt – élete utolsó időszakában az volt a nagy óhaja, hogy még egyszer térhessen vissza befogadó városába és egy kiállítással búcsúzzon a sport és fotográfia szerelmeseitől. A fekete-fehér, számos hazai és nemzetközi díjat nyert fényképei alatt már csak az urnába helyezett porai lehettek ott, de a falról visszaköszönő életműve és a jelenlévő tömeg emlékezete a halhatatlanság felé vezényelte. A város egykoron pezsgő labdarúgó élete mellett viszontláthattuk a Trăiască PCR! óriásfelirat előtt elhaladó gyászmenetet, a Petőfi-téri közvécé bejáratához kiragasztott Iliescu-plakátot, a kidobott kerékpárvázat örömmel lovagoló cigánygyereket, a fiatalon elballagó és öregen visszabotorkáló szerelmes párt, a szekerén pihenő és táskarádiójában futballmeccset hallgató utcaseprőt, az ortodox katedrális előtt a világ dolgait osztó öregeket.

A családtagok után a pályatársak részéről Török Gáspár, a fotóklub oszlopos tagja szólt, felolvasva egy négy évvel ezelőtti tárlatnyitó beszédet, melynek minden egyes mondata a mai napig is érvényes maradt. Szucher Ervin újságíró, a Pro Novum Kulturális Egyesület elnöke gyermekkori történetét elevenítette fel, amikor minden hétfőn délután, félórákig is képes volt leragadni Costi bácsi Bolyai utcai fotószalonjának vitrinje előtt, ahol a néhai fényképész a hét végi foci meccsen készült képeit állította ki.

A sportfotós hamvait egy későbbi időpontban helyezik örök nyugalomra Szamosújváron, a korábban elhunyt felesége, Ilus asszony mellé.