Székely város-e Marosvásárhely?

A székelység története című alternatív tankönyv tavaly ősszel jelent meg. Elsősorban a 12–13 éves diákoknak szól, több székelyföldi iskolában fakultatív tantárgy segédanyagaként már használják. A könyv fogadtatása vegyes volt magyar és román részről egyaránt, a bukaresti tanügyminisztérium különbrigádja pedig soron kívüli vizsgálatot indított.

A maga „vitájában” tálalva

A kiadvány főszerkesztője és társszerzője, Hermann Gusztáv Mihály (a lenti fotón balról a második) szerint már előre készültek a megítélésre és a megjelenés után várható megnyilvánulásokra, ezért a kifogások nem érték őket váratlanul. „Ritka, hogy egy könyvnek ilyen sok szerzője legyen. A székelység történetét mintegy tizenöten írtuk, Székelyföld különböző régióiból. Arra is törekedtünk, hogy a tényközlések ne legyenek megosztó jellegűek. Ott, ahol eltérő és érdemi vitában lévő vélemények ütköznek, ott feltüntettük az eltérő véleményeket. Közöttünk is voltak viták, beszélgetések arról, hogy a mondákat a mitológiát megemlítsük-e, végül terminológiájában, tartásában korrekt tankönyv született”– fogalmazott a főszerkesztő a Bulgakov kávéházban, ahol a Vásárhelyi Székely Kaszinó meghívására tartottak beszámolót a könyv létrejöttéről és fogadtatásáról. Hermann Gusztáv Mihály érdekességként elmondta, a könyvet amatőr szinten románra is lefordította valaki, például Julianus barátot Prietenul Iuliannak titulálva.

Akadémiai igényű tankönyv

Gáspár Sándor újságíró-házigazda (a fenti fotón a mikrofonnal) kérdésére a kiadvány lektora, Pál-Antal Sándor (a fenti fotón balról a harmadik) akadémikus elmondta, ez az első olyan kiadvány, amely Székelyföld történetét szinte napjainkig összefoglalja. Habár elsősorban a diákoknak készült és megjelenés előtt a szövegeket elolvastatták a tanulókkal, megjegyzéseiket pedig beépítették a kiadványba, kézikönyvként a felnőttek is használhatják, mivel az akadémiai előírásoknak megfelelően dokumentálták, szerkesztették és Gyöngyössy János (a fenti fotón balról az első) illusztrációi is ehhez illeszkednek. „Gyakorlatilag az utolsó átfogó székely történet 1927-ben jelent meg, Szádeczky Lajos munkája, 1999-ben pedig Egyed Ákos egy népszerű, kicsi Székelyföld-történetet közölt” – magyarázta a lektor.

Elkerülhetetlen volt a sokakat régóta foglalkoztató kérdés: székely város-e Székelyföld egykori fővárosa, Marosvásárhely? „A vásárhelyi magyar lakosság származását tekintve világos, hogy többségében ma már nem székely származású, de mentalitásában azért továbbra is megmaradt székelynek, ami kimutatható a különböző történelmi jelentőségű megnyilvánulások alkalmával: 1848-ban és 1918-ban is székelyekként viselkedtek a marosvásárhelyiek” – mondta Pál-Antal Sándor történész.