A hétvégi gyűlés, amelyet a környezetvédelmi minisztérium és a vízügyi hatóság Maros megyei vezetői úgymond ünnepinek szántak, aligha sikeredett az eredeti forgatókönyv szerint. A szervezők hosszas, műszaki adatokat sorakoztató bemutatóval igyekeztek kipipálni annak a hatalmas, de számos esetben szakmai és jogi vitát gerjesztő munkálatnak a befejezését, amit a Nyárád szabályozása címszó alatt végeztek. A szakelőadásból kiderült, hogy májustól errefelé, szinte rekordidő alatt a Nyárádszereda és Fintaháza közötti több mint harminc kilométeres szakaszon közel 9 kilométernyi töltést építettek, 17 kilométeren parterősítési munkálatot végeztek, 1700 méteren pedig támfalakat létesítettek, ugyanakkor a meglévő töltéseket is megemelték. „Egy rendkívül fontos projektet fejeztünk be, amelynek csaknem huszonhárom ezer lakó a haszonélvezője” – jelentette ki Lucian Goga, Maros megye prefektusa.

Az Európai Unió 60,3 millió lejjel támogatta a projektet, a román kormány 6,7 millióval toldotta meg. Mind a beruházónak, mind az építőnek azért volt sürgős a munkálat idei befejezése, mert különben jelentős uniós pénzalapoktól esett volna el.

A sietségnek is ára van

A sietségnek számos hátulütője mutatkozott: az érintett települések polgármesterei főként arra panaszkodtak, hogy nem egy helyen a munkások holdbeli tájat hagytak maguk után. Egy nyárádszeredai férfi, aki eljött a munkaülésre, elpanaszolta, hogy ingyen és bérmentve az építők rendelkezésére bocsátotta a telkét, hogy amíg szükségük van, tartsák ott a munkagépeiket. Egyetlen feltételt szabott, hogy távozás előtt a területet állítsák vissza eredeti állapotába. „Nem kell nekem egy fillér sem, de legalább a szavukat tartsák be. Az építőtelepet vezető mérnök nem egyszer, legalább tízszer megígérte, hogy mindent helyrehoznak, de az ígérettel maradtam. Most kivonultak, köszönik szépen jól vannak, őket nem érdekli, hogy feltúrták a telkemet. Azt a földet, amelyből élek” – fakadt ki a felszólaló.

Karácsony Károly, Nyárádgálfalva polgármestere azt kérdezte az illetékesektől, hogy mikor és ki fogja helyrehozni azokat a nemrég leaszfaltozott, illetve lekövezett községi utakat, amelyeket a nehézjárművek tönkretettek. „Iszaphegyeket, gyökerestől kitépett fákat, bokrokat hagytak maguk után. Ha ezt meglátja a környezetvédelmi felügyelőség, minket büntet. A beruházó megkapta az uniós alapokat, az építő a pénzét, mindenki boldog, az önkormányzatok meg maradnak a tetemes kárral és az ígérgetésekkel, melyekkel már tele van a padlás!” – fakadt ki az elöljáró.

A szomszéd település polgármestere, Turbák Zoltán a számos téves vagy legalábbis vitatható műszaki megoldást rótta fel, mondván, hogy a munkálatok során a Nyárád partjáról valósággal eltűnt egy utcarész. Az is elhangzott, hogy az eredeti megállapodással szemben, azok a lakók, akiktől jókora földterületeket csíptek el a folyó szabályozása és az árvízvédelmi munkálatok elvégzése érdekében, a mai napig nem kapták meg a beígért törvényes kárpótlást. Értesüléseink szerint hasonló helyzetben vannak azok is, akiknek évekkel ezelőtt a csíkfalvi gát megépítése és az árterület kialakítása miatt sajátították ki a földjeiket.

Ellenvetést nem tűrő hatóságok

A panaszáradat  meglepte az illetékeseket, akik meglehetősen ingerülten reagáltak a közösségi felvetésekre. Ellentmondást nem tűrő, gúnyos hangnemben Ioan Mihai Blaga, a vízügyi igazgatóság vezetője kioktatta a polgármestereket, mondván, hogy nekik lett volna a kötelességük elkészíteni a kártérítésre jogosult személyek lajstromát. A rendezvény házigazdája azt is a nyárádmentiek szemére vetette, hogy bizonyos esetekben ellenségesen viszonyultak a vízügy és az építővállalat munkatársaihoz. Többször elállták a munkagépek útját, egy alkalommal pedig bántalmazták a kotrógép kezelőjét. Rodica Colceriu minisztériumi képviselő és egyben projektmenedzser egyenesen azt rótta fel a helyhatósági elöljáróknak, hogy „ahelyett, hogy megköszönnék, hogy ekkora volumenű árvízvédelmi beruházás történt a településükön, még elégedetlenkednek”. A szakember emlékeztetni kívánta a nyárádmentieket, hogy Maros megyében „sokan mások szerették volna, ha településükön árvízvédelmi munkálatokba kezd a vízügy, de nem voltak olyan szerencsések, mint ők”. Colceriu felemlegette az 1970-es, ’75-ös, ’84-es és ’98-as nagy áradásokat, amikor a Nyárád vize felbecsülhetetlen károkat okozott.

A „hálátlanok” sorát a környezetvédők szaporították. Amint több ízben is beszámoltunk róla, az utóbbi fél évben többször kongatták meg a harangot, jelezvén, hogy az árvízvédelmi munkálatok jelszava alatt a korábban jó ökológiai állapotú Nyárádon visszafordíthatatlan környezetrombolás történik. „Ez a munkálat tulajdonképpen szembemegy az európai vízgazdálkodási módszerekkel, és azzal, hogy úgymond megvédi az árvíztől a nyárádmentieket, nagyon sok kárt okoz nekik, az emberek a jövőben nagyon sokat fognak valószínűleg ettől a munkálattól szenvedni” – vélekedett Hajdu Zoltán. A zöldek nevében a Fókusz Öko Központ elnöke megígérte a jelenlévőknek, hogy a jövőben is monitorizálni fogják a kiadott 67 millió lejnek a természetre gyakorolt hatását.