Legyőzi a félelem és a közömbösség a kétnyelvűséget

A házigazda nagyváradi Szent Mihály Igazsága és Békéje nevet viselő emberjogvédő egyesület nem véletlenül választotta mottójául a Tiszteljük anyanyelvünket! felhívást; a Valós kétnyelvűség Erdélyben című konferencián kiderült, hogy Romániában nem csak a hatóságok, de a felelős beosztásban lévő magyar tisztviselők is akadályozzák a magyar nyelv korlátlan használatát. Ugyanakkor – félelemből vagy tudatlanságból – a potenciális felhasználók sem élnek kellőképpen jogaikkal.

Túl kell lépni a félelmen

Menyhárt Gabriella az ukrajnai folyamatokra is felhívta a figyelmet, mondván, hogy a februári puccs után megalakult kormány első, számára legfontosabb intézkedése az ukrán nyelvtörvény eltörlése volt. „Mindez ébresztőként kellene hasson ránk is, Magyarország határain kívül élő magyarokra is” – kongatta meg a vészharangot a nagyváradi ügyvédnő. Menyhárt a jogi tudatosság kialakulásában, az általános emberi jogok és szabadságok magabiztos, bátor használatában látja az erdélyi magyarság és anyanyelve mentsvárát a hasonló, önkényes intézkedések ellen. „Sajnos nagyon sokan nem ismerik a törvény adta jogaikat. Ha ismernék, eldönthetnék, hogy élnek velük vagy sem” – fejtette ki portálunknak a tanácskozás főszervezője. Kérdésünkre, hogy tapasztalata szerint mindmáig miért oly nagy azon magyar polgármesterek illetve intézményvezetők száma, akik nem használják ki a hazai és nemzetközi jogszabályok biztosította kereteket, Menyhárt Gabriella úgy vélekedett, hogy a szomorú jelenség az érdektelenség, közömbösség és félelem számlájára írható. „Túl kell lépnünk azon a félelmen vagy érdektelenségen, amely sajnálatos módon a magyar közösséget jellemzi. Amíg ezt nem győzzük le önmagunkban, addig hiába várunk és követelünk jogorvoslást a többségi nemezettől, esetleg külföldről” – adott hangot meggyőződésének az emberjogvédő szervezet vezetője.

A Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) képviselői arról a harcról számoltak be, melyet számos esetben a magyar politikusok és intézményvezetők ellen kellett megívniuk azért, hogy Marosvásárhelyen egy általános iskola végre magyar személyiség nevét viselhesse, illetve hogy a vegyes tannyelvű tanintézményekben megjelenjenek a magyar feliratok is. A törvény érvényesítése érdekében az egyesület két vezetője, Szigeti Enikő és Horváth Kovács Ádám a teljes vásárhelyi iskolahálózatot, a tanfelügyelőséget és a polgármesteri hivatalt is be kellett hogy panaszolja az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál.

A felvidéki példa

Derűt okozott és önbizalmat adott a konferencia résztvevőinek a Felvidékről érkező Orosz Örs bemutatója. A Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa a Dél-Szlovákiában elszaporodott anonim nyelvhasználati mozgalmak munkásságát mutatta be. Amint a rövid videofelvételeken is láthattuk, az önkéntes fiatalok, ha kellett magyar nyelvű helységnévtáblákat rendeltek és szereltek, ha kellett, a párkányi állomás peronjáról megafonnal „segítettek” a csak szlovákul megszólaló hangosbemondónak. Szintén az efféle mozgalmak tagjai a Hol marad a magyar felirat? matricával ragasztották össze az egynyelvű táblákat, majd „meghekkelték” a Berlin és Budapest között közlekedő nemzetközi vonat addig csak szlovákul megszólaló mikrofonját. Nem úszták meg a magyarlakta vidékeken kizárólag az állam nyelvén hirdető nagyvállalatok sem. Az egyik reklámpannón a Merénylet a kétnyelvűség ellen – Ne közelítse meg a helyszínt! felirat jelent meg. A szintén csak szlovákul hirdető OTP Bank óriásplakátjára a Ha kell a pénzünk, kérjétek magyarul is! felhívást festették. „Ezek a mozgalmak, melyek Ficoék kormányra lépése után jelentek meg, lényegében átírják vagy kiegészítik a táblákat. Nem is eredménytelenül, hisz Dél-Szlovákiában ma már egyre több önkormányzat és cég használja a magyar nyelvet is” – mondta el a somorjai kisebbségi aktivista.

Hazai és budapesti segítség

A Kolozsváron, állami költségvetésből működő Nemzeti Kisebbségkutató Intézet a Nyelvi jogok útmutatójának az interneten való közzétételével, és nyomtatott kiadásával próbál felvilágosítást nyújtani az illetékeseknek. Azonban hiábavalónak tűnhet az állami és közigazgatási szervek hivatalos űrlapjainak a fordítása, ha ezeket a kétnyelvű nyomtatványokat, a Székelyföldön kívül alig egy pár helyen használják. „A legtöbb helyen nem is tudnak a létezésükről. Sajnos a potenciális felhasználók sincsenek tisztában a jogaikkal” – ecsetelte a helyzetet Bogdán Andrea jogtanácsos, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa.

A két évvel ezelőtt létrehozott Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) jogsegélyszolgálat valamint jogi eszközök biztosítása révén próbál segíteni a határon túli magyarságon. Amint a Budapesten működő intézet munkatársa, Görög Dóra felvázolta, bárki fordulhat a KJI-hez, az anyaország esetenként akár az ügyvédi honoráriumot is állja. Kisebbségi Jogvédő Intézet már jó pár ügyben Strasbourgig juttatta ügyfelét.