Mandel László, az iskolaalapító

Mandel László (fotó) saját bevallása szerint már kisgyermekkora óta készült a pedagógusi pályára, ahogy mesélte, szinte belenőtt a szakmába, ugyanis szülei az egykori 1-es számú iskola (ma Petőfi Sándor) emeleti részén lévő szolgálati lakásban laktak, így akarva akaratlanul, az iskolában nevelkedett. A nyugdíjas pedagógus élete nagy részét a megyeszékhelyen töltötte, viszont nem Szeredában született, hanem Brassóban, az akkori Sztálinvárosban. Kétéves korában költöztek a szülők Csíkszék központjába. 

Általános iskoláit az 1-es számú tanintézetben (Petőfi Sándor Általános Iskola) végezte, a középiskolát (1960 és 1964 között) pedig az 1990-től Márton Áron püspök nevét viselő gimnáziumban. Mandel megemlítette: az ő évfolyamuk volt az első, amikor román tagozatot is indítottak a gimnáziumban. Érettségi után több osztálytársával együtt a brassói egyetem autó és traktormérnöki szakára próbáltak felvételizni, viszont a román nyelvű tételek félreértése miatt, nem érték el a megfelelő pontszámot, így a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola matematika karára vizsgáztak sikerrel, azzal az elképzeléssel, hogy egy év múlva újra próbálkoznak a céhes városban. Végül annyira megkedvelték a marosszéki tanintézményt, hogy ott ragadtak. Későbbi feleségével, Magdolnával is a főiskolai években ismerkedett meg.

A Radnán teljesített katonai szolgálat után 1968 februárjában állt munkába, az Arad megyei Vadász községben. Feleségével, aki Arad megyei származású, úgy gondolták, hogy új életüket egy melegebb éghajlatú vidéken kezdik – mesélte mosolyogva Mandel László. A nyugat-erdélyi megyében viszont azzal a problémával szembesültek, hogy sorra szüntették meg a magyar tannyelvű iskolákat, szakokat. Ezért vándorolni kényszerültek, így kerültek Zimándra, majd Kisiratosra. Az Arad megyei évek alatt született meg két fiúgyermekük, a lányuk viszont már Csíkban, ugyanis azt a döntést hozták, hogy Hargita megyébe költöznek – magyarázta a nyugalmazott matematikatanár.

Ő 1972-től 1980-ig a csíkszentmihályi általános iskolában tanított, felesége pedig Szépvízen, ahol lakhatósági lehetőséget kaptak az örmény papi lakban. A megyeközpontba 1980-ban költöztek, akkor lett a Csíksomlyói Gyermekotthon matematikatanára, majd 1981-től aligazgatója. 1986. szeptember 1-jén kezdte meg áldásos tevékenységét a csíkszeredai 9-es Általános Iskolában. 89-ben ott érték a változások is. Az akkori karácsonyt az iskolában töltötte, két fiával, vigyázva, hogy ne jöjjenek a terroristák – emlékezett vissza a nyugdíjas tanár. Akkoriban döntötték el azt, hogy a 9-es iskolát otthagyják a román tagozatnak, és a 12-es iskolával közösen egy külön magyar tannyelvű iskolát hoznak létre, annak az elkezdett épületnek az alapjain, amit még az átkosban fektettek le, de az építkezést abbahagyták. Így kezdődött a Nagy Imre Általános Iskola építése. Ezalatt a 64 osztály 2060 tanulója a város egyéb iskoláiban szétszórva tanult. Aztán1991. április 13-án már az új épületben kezdhették meg a harmadik évharmadot. Kezdetben a tornateremről lemondtak, hogy a tantermek hamarabb meglegyenek, de néhány év múlva a sportpálya is felépült – sorolta az iskola születésének fontos eseményeit Mandel, aki a Nagy Imre Általános Iskola első igazgatója lett 1990-ben, aligazgatók pedig Orbán László és Téglás Sándor.

A Nagy Imre Általános Iskola megszületése és fejlődése egybeesik Mandel László igazgatói munkásságával

„A legnehezebb pont az a fél év volt, amíg épült az iskola. A munkások megfeszített munkatempóban este 11-ig dolgoztak, mert büszkék voltak rá, hogy magyar iskolát építhetnek. Az oktatás sokáig három váltásban történt, majd szinte tíz éven keresztül két váltásban tanítottak” – részletezte az iskola egykori igazgatója. Hozzáfűzte: a többi között az iskola felszerelésében óriási segítséget nyújtott a csíkszeredai református egyházközség, ugyanakkor köszönet illeti László Pál néhai polgármestert, aki mindent megmozgatott a tanintézmény megvalósítása érdekében.

Mandel László több évtizedes pedagógiai tevékenysége alatt számos megyei szintű matematikatábort szervezett Homoródfürdőn, Borszéken és Tusnádon, volt, mikor 1200 gyermek is részt vett a táborozásokon. A csíki körzetben a 80-as években a matek módszertani kör vezetője volt, ezenkívül rendezett jégkarneválokat, sporteseményeket, és megalapozta a testvériskolai kapcsolatokat magyarországi települések (Rédics, Dunaújváros, Szeged, Makó, Kisbárapáti, Zákányszék, Újkígyós, Szombathely) tanintézeteivel. Több esztendőn keresztül többedmagával megszervezte az Ötágú síp elnevezésű tábort. A megnevezést Illyés Gyulától kölcsönözték. A táborozásokat mindig más helyszíneken (Magyarország, Felvidék, Erdély) tartották. A gyermekek között akkor kialakult ismeretségek, barátságok ma is tartanak.

Mandel 2009 júniusáig volt a tanintézet igazgatója. Lemondását követően még egy esztendőt tanított, majd 2010-ben nyugdíjba vonult. Elmondta, a rendszerváltás nagy lökést adott a demokratizálási folyamathoz, és nagy lelkesedéssel töltötte el őket az a tudat, hogy lehet magyar iskolát alapítani. Számára az ér a legtöbbet, ha munkáját értékelik, mert jóleső érzés, mikor az ember nem dolgozik hiába – fűzte hozzá. Megjegyezte: nagy meglepetésként érte az Ezüstgyopár-díjjal való kitüntetés, amely erkölcsileg rangot és elismerést ad.

Mandel László matematikatanár, iskolaigazgató hosszú pedagógusi pályája során számos díjban, kitüntetésben és szakmai elismerésben részesült: 1971 – véglegesített tanár, 1977 – II. didaktikai fokozat, 1985 – kitüntetett tanár, él-pedagógusi fokozat, 1989 – I. didaktikai fokozat, 1995 – kitüntetett tanár fokozat, 2011 – Ezüstgyopár-díj. 2004-től a visegrádi Szent György lovagrend dél-erdélyi priorátusának alapító tagja.