Hazajönni az egyetemről, de hova?

Mindennap sor van az álláshirdető iroda előtt

Nemrég szervezte meg a Kovászna Megyei Munkerő-elhelyező Ügynökség a friss végzősök számára a munkabörzét, amelyen nagyon szegényes volt a kínálat, a kereslet pedig annál nagyobb. A szeptemberi börzén 275 személy jelentkezett, és mindössze egynek sikerült állást találnia, hiszen jóval több felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatal jelent meg, mint amennyi állást kínálhattak volna számukra. A legtöbb munkahelyet a készruhaiparban, illetve a biztosítások területén ajánlották a munkáltatók – tájékoztatott Kelemen Tibor igazgató.

Ezzel szemben Sepsiszentgyörgyön több egyetemista is elvégezte tanulmányait, több kar is működik a városban, és azok is hazajönnének, akik Kolozsváron vagy más egyetemi városban végeztek. Hazajönnének, de hova? – merül fel a kérdés, hiszen munkahellyel nem kecsegtet Sepsiszentgyörgy.

Nincs értelme hazajönni – vallják a végzősök

Bús Árpád Zsolt idén végzett a marosvásárhelyi Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen, és friss diplomás villamosmérnökként varrodai munkát kínáltak volna számára a végzősök börzéjén. Elmondása szerint amint hazajött Sepsiszentgyörgyre, elkezdte a munkahelykeresést, de gyakorlatilag semmit nem talált, ami szakmájába vágott volna. A Kovászna Megyei Munkerő-elhelyező Ügynökség  semmiféle lehetőséget nem tud kínálni, így havonta 250 lejes munkanélküli-segélyt kaphatott volna, ha él ezzel a lehetőséggel. Zsolt azonban másik utat választott, és külföldi, főleg magyarországi állásajánlatok után nézett.

„Én is magyar állampolgár vagyok most már, és úgy gondoltam, jobb lehetőségeket találok a határon túl, mint itthon, hiszen úgy tűnik, itt nincs szükség a tanult mérnökökre. Rengeteg helyre küldtem el a pályzázatomat, és elmondhatom, hogy majdnem minden cég értesített és ajánlatot tett. Végül egy magyarországi vállalattal kötöttünk szerződést, ahol az első beszélgetés után rögtön alkalmaztak mint fejlesztő és projektmérnököt. A fizetés is magasabb, mint otthon és jelenleg nem tervezem, hogy hazatérek, mert nem látom értelmét: Sepsiszentgyörgy nem kínál olyan lehetőségeket, amelyekkel neki lehet vágni az életnek és el lehet kezdeni egy pályát” – nyilatkozta Zsolt.

Bús Zsolt azt is kifejtette, hogy a vele együtt végzett kollégáinak egy része szintén külföldön keresett állást, a Kovászna megyeiek pedig, ha nem is a határon túl, de a megyén túl kerestek és találtak munkahelyet. „Még Brassóban is kétszerese a fizetés a szentgyörgyinek, és állás is van a mérnökök számára, míg Kovászna megyében egyetlen szakirányú munkahelyet sem hirdettek meg. Azt jelenti, nincs szükség a mérnöki munkára, tudásra és fejlesztésre” – tette hozzá a villamosmérnök. Zsolt azt is elárulta: kezdetnek jó dolog a külföldi munka, viszont szívesen hazajönne és mesterizne a Sapientián, ha akkreditálást nyerne az intézmény, ahogyan sok volt osztálytársa is teszi, mert az egyetem sokat adott neki és még adhat a jövőben is.

Nincs szükség villamosmérnökre Háromszéken

M. Rita angol-francia-magyar fordítóként végzett még tavaly Kolozsváron, és azóta alkalmi munkákból él itthon, Sepsiszentgyörgyön. Bevallása szerint volt már könyvesbolti elárusító, házitanító, gyerekgondozó is, jelenleg pedig egy kisebb fordítóiroda munkatársa, de alig keres annyit, hogy megéljen belőle. „Minden munkát elvállalalok a magánlevelek fordításától a hivatalos szövegekig, de tartok nyelvórákat, felkészítőket, és még így is nehezen tudok kijönni. Fizetésem nem éri el az ezer lejt, és az órákkal együtt sem haladja meg az ezerötszáz lejt, amelyből bért és számlákat fizetek, így alig marad valami. Más városban – például Székelyudvarhelyen – fordító ismerőseim ennek jóval nagyobb százalélát keresik meg, nem beszélve a nagyvárosokról, ahol több ezer lejt is lehet keresni egy-egy fordítóirodában. Most már én is elhatároztam, hogy lépek, és annak ellenére, hogy Szentgyörgy a szülővárosom, el fogok menni, mert itt és így nem lehet megélni” – panaszolta a fiatal fordító.

Bartók Kingáék két kisgyereket nevelnek, férjével minketten értelmiségiek, viszont Kinga férje, T. másfél évig volt munkanélküli. „Hirtelen mondtak fel a munkahelyemen, informatikus vagyok, és mindenki azt hinné, ebben a szakmában határtalanok a lehetőségek – de nem. Sajnos másfél évbe telt, míg Sepsiszentgyörgyön munkát kaptam, a végén már ott tartottam, hogy elvállalok bármit, ha kell, szabó leszek egy nadrággyárban, vagy kapus a tejgyárban – mert ilyen állásokat kínáltak nekem. Szerencsére sikerült elhelyezkednem a szakmámban, és épp ezért nem akarok a fizetésre panaszkodni, mert örülök annak, hogy egyáltalán dolgozhatok. Nem tudom, merre tart a város, de semmi lehetőség nincs a fiatalok számára, főleg az itthon maradásuk érdekében. Nincsenek lakások, nincs munkahely, nincs semmi, ami hazavonzaná őket” – mondta a 34 éves édesapa, aki azóta két helyen is dolgozik családja megélhetéséért. A fiatal házaspár azt is kifejtette, hogy már két gyerekük van, és szívesen vállalnának még kisgyereket, de sajnos nem tehetik meg az anyagi háttér bizonytalansága miatt.

A legnehezebb helyzetben a családok vannak

Az elvándorlással, külföldi munkavállalással kapcsolatban Nemes Elődöt, az Erdélyi Magyar Ifjak háromszéki elnökét is megkérdeztük. Véleménye szerint rossz, hogy a tehetséges, ügyes végzősök elmennek a megyéből, de tapasztalatai szerint Háromszéken az egyetem elvégzése után először hazajönnek és itt próbálnak meg mindent a fiatalok. „Úgy vettem észre, hogy az egyetemet végzettek először itthon próbálják ki a lehetőségeket, várnak és keresgélnek, majd ha nem kapnak állást, akkor mennek el külföldre, de legtöbbször csak egy kis időre. A Partiumban ezzel szemben már vissza se térnek a diákok az egyetem után, hanem már az iskola ideje alatt megkeresik a külföldi lehetőségeket, és hosszú időre elmennek” – mondta Nemes Előd.

Az általunk megkérdezett fiatal munkakeresők úgy vélik, olyan lehetőségeket kellene kínáljon Sepsiszentgyörgy, amelyek arra motiválják őket, hogy itthon maradjanak, itt alapítsanak családot és dolgozzanak, de a jelenlegi helyzet épp ennek az ellentétét mutatja. Sajnálatos módon nemcsak a munkanélküliség nagy probléma Háromszéken, hanem a fizetések is, ugyanis a bruttó átlagbér itt 1130 lej körül van, ami azt jelenti, hogy 800 lej körüli összeget kapnak azok, akik állandó munkahellyel rendelkeznek. Az országos bruttó átlagbér azonban kétezer lej körül van, ami azt jelenti, hogy átlagban 1500 lejt kapnak kézhez a munkavállalók. Jelenleg hat felsőfokú végzettséggel rendelkező személynek kínálnak állást Sepsiszentgyörgyön, főkönyvelőt, szociális munkást, gazdasági igazgatót és kertészmérnököket keresnek.