Gombanapok túrával, kóstolóval, kiállítással

A László Kálmán Gombászegyesület, a Székely Nemzeti Múzeum és a Kónya Ádám Művelődési Ház közös rendezvénye szombaton 9.45-kor sugásfürdői gombásztúrával kezdődik. A résztvevőket Farkas János és Zoltán Sándor vezeti, akik a terepen az ehető és mérgező gombák felismerésében is segítséget nyújtanak.

Sugásfürdőről 13 órakor indul vissza az autóbusz.

Délután a Kónya Ádám Művelődési Házban és annak kertjében folytatódik a program. 13.30-tól Farkas János, Zoltán Sándor és Zsigmond Győző segítségével azonosítják a túrán gyűjtött gombákat, amelyekből kiállítást is rendeznek.

emellett friss gombászati kiadványokkal is megismerkedhetnek a résztvevők. 15.15-től Farkas János, Zsigmond Győző és Zoltán Sándor tart rövid gombaismereti előadásokat, elsősorban a délelőtti túrán begyűjtött fajokhoz kapcsolódva.

Vasárnap a Székely Nemzeti Múzeum ad otthont a rendezvénynek. 14 órától Csáki-Bartha Zonga és Vinceffy Orsolya múzeumpedagógusok vezetésével

ugyanebben az időpontban pedig gombafotókból és gombapreparátumokból nyílik kiállítás Farkas János és a gombászegyesület más tagjainak gyűjteményéből.

Mi gyűjthető ilyenkor?

Zsigmond Győző, a gombászegyesület alapító elnöke ugyan az időjárás szempontjából „nagyon gyatrának” értékeli az idei gombaszezont, hiszen „alig lett eső”, szombaton azért optimistán vágnak neki az erdőnek, legelőnek, ugyanis

mint például nagy döggomba, párducgalóca, mérges pókhálósgomba, viaszfehér vagy parlagi tölcsérgomba, de még gyilkos galóca is, amely a legveszélyesebb az ember számára. „Ugyanis sejtmérget tartalmaz, mely akármennyit is főznénk, benne marad, és

Számos ehető gombával összetéveszthető, így „egész kicsiny korában akár kis csiperkének vagy pöfetegnek is nézhető, de kettévágás után meggyőződhetünk róla, hogy mi a helyzet, a gyilkos galóca esetében ugyanis már kis tojás alakúként is kirajzolódik a szár, kalap formája, tehát nem lehet pöfeteg, a csiperkének pedig sosincs bocskora, s már fiatalon kezd pirosas, majd egyre sötétesebb színű lenni a lemezes része.”

A felületes gombára tekintés nem elég, hogy különbséget tegyünk közte és a varashátú (vagy más zöldes színű) galambgomba között, „főleg, ha bocskorát észre sem vettük, ott maradt a talajban, s nagy gallérja lemorzsolódott.”

Más példák az összetéveszthetőségre

A sárga rókagomba esetleg a fenyvesbeli, korhadéklakó narancsvörös tölcsérgombával téveszthető össze a viszonylag gyakoribb felénk termők közül, amely ugyan nem mérgező, de nagyobb mennyiségben emésztési panaszt okozhat.

„Van viszont mérgező gomba is, melyre hasonlít valamennyire, de ha azt megjegyezzük, hogy a világító tölcsérgomba nem a talajon, hanem fán terem, máris kizártuk a tévedés lehetőségét.”

A Háromszéken borsgombának nevezett piruló galóca hőkezeléssel ehető, de a figyelmetlen gyűjtő az idegmérget tartalmazó párducgalócát is annak vélheti, bár „az nem pirul, s a pöttyei sem barnásak, hanem fehéresek.

A gebének is nevezett, fogyasztás előtt szintén húszpercnyi hőkezelést igénylő gyűrűs tuskógomba helyett

Ám ha a mezei csiperkét keverjük össze a tönkjéből könnyen kiforduló, nem sötétedő lemezű fehér tarlógombával, különösebb baj nem érhet, csak utóbbi nem olyan finom – viszont hasonlít a halálosan mérgező gyilkos galóca kifakult példányaira és a tájainkon elég ritka fehér galócára.

Mind a gomba, mind az ember láncszem a természet körforgásában, és nem mindegy, hogy a láncreakció hogyan megy végbe” – mondja Zsigmond Győző.