Bolondul nő a gomba!

Alig pár napja kezdődött a gombaszezon, és már halálos mérgezésekről szólnak a híradók. Ezért felkerestük a szentgyörgyi nagypiacon dolgozó Zoltán Sándor gombaellenőrt, hogy kellően fölvértezzük magunkat és olvasóinkat az esetleges balesetek ellen.
A László Kálmán Gombász­egyesületnek köszönhetően és annak támogatásával működő piaci gombaellenőrhöz naponta öt-hatan viszik a „zsákmányt”, ami azért különösen indokolt, mert a most termő galambgombákhoz hasonló a gyilkos galóca, amelynek egyetlen, a jó gombák közé keveredett és elfogyasztott darabkája is visszafordíthatatlan, súlyos máj- és vesekárosodást okozhat, egy gomba elfogyasztása pedig akár halált is. Mivel igen későn hat – akár két napba is beletelhet, amíg tüneteket okoz –, a méreganyagok fölszívódása után már gyakorlatilag nincs mód kivédeni a károsodást. Az egész gyűjtött mennyiség azonnal eldobandó, ha csak egy gyilkos galóca is belekeveredett, Zoltán Sándor az előbb említett okok miatt drákói szigorral alkalmazza ezt az óvintézkedést.
A galambgombák mellett jelenleg vargányák, tinorúk, piruló galóca és rókagomba teremnek bőséggel, ám az ezekkel összetéveszthető mérges gombák többnyire félóra-órán belül hatnak, így ha jó időben orvoshoz fordulunk, egy gyomormosás jó eséllyel átsegíthet a kalandon. De azért már szedéstől kezdve legyünk óvatosak, ne tegyük nejlontasakba a gombát, mert befülled, romlásnak indul, és ha nem is mérgező, – de a többi romlott élelmiszerhez hasonlóan – ételmérgezéses tüneteket produkálhat.
Piros színű galambgombát nem ajánlott szedni, több köztük csípős húsú, a kékes-zöldes kalapú galambgombák pattanva törnek, lemezeik fehérek, nincs gallérjuk, bocskoruk; a gyilkos galóca kalapja zöldessárgás, húsa nem törik pattanva, gallérja, bocskora van. Vigyázzunk az erdőben szedett pöfetegekkel is – int a szakértő –, amelyek fiatal, még ki nem fejlett galócák is lehetnek. Ilyenkor a gomba kettévágása nyújthat fogózkodót: ha formálódni látjuk benne a gallért, a bocskort, dobjuk el!
A tinorúfélék közül a legtöbb ehető, csak a piros tönkű vagy piros szivacsos aljú farkastinorú és az epeízű elkerülendő. A szegfűgombák ismertetőjele a szép barnás kalap és ritka lemezek, a drótszerűen kemény tönk, amellyel együtt nem is szabad árusítani a gombát, mert emészthetetlen. A vele összetéveszthető susulyka és fajai harang alakú kalapjának lemezei tönkre lefutók, szára puha, fogyasztása után hamarosan nyálfolyást, izzadást okoz, de egy gyomormosás megkímélhet a további szenvedéstől.
A piruló galóca vagy borsgomba igen kedvelt és gyakori mifelénk, bunkója pirosasan elszíneződik, ha megtörjük, vagy ha kalapbőrét lehúzzuk (ezt ajánlott is megtenni). Nyersen mérgező lehet, de 20 perc sütés-főzés után toxinjai teljesen lebomlanak. A párducgalócával téveszthető össze, amely részegséghez hasonló állapotot idéz elő – azaz bolondgomba –, mert az is pikkelyes kalapú, de az nem pirul nyomásra, és csak nagyobb mennyiség fogyasztása esetén vagy legyengült szervezetre lehet halálos.
Használják ki, hogy Szentgyörgyön van gombaellenőrzés, keddtől péntekig 9 és 11 óra között keressék Zoltán Sándort a Tega melletti pultoknál. Mivel az ott árusított gombát is átnézi, azt is bizalommal vásárolhatják. <<