Tari Annamária: az önimádat kortünet

– Online gyerekek, online felnőttek – és még nárcisztikusak is vagyunk címmel szervezi meg előadását Sepsiszentgyörgyön. Mit takar ez a cím?

– Főleg arra az érzelmi változásra utal, amit mindannyian érzékelhetünk a mindennapi életünkben, a magánéletben is mélyülő társadalmi nárcizmusra. A nárcisztikus személy egyik legjellemzőbb tulajdonsága a saját érdekek védelme és gyakran a szeretet képességének csökkenése. Jean Twenge és Keith Campbell kutatókra hivatkoznék, akik a közelmúltban az USA-ban nagy port felvert könyvükben arra hívták fel a figyelmet, hogy a XXI. században érezhetően erősödnek a nárcisztikus karaktervonások, szinte járványszerűen terjednek, és ezt a jelenséget rendkívül fontos, hogy megértsük. Ugyanis hosszú távú következményei pusztítóan hatnak a társadalomra.

– Milyenek az online gyerekek és melyek a veszélyei ennek a világnak?

– Jelenleg azt a korszakot éljük, amikor az online és az offline tér összefonódik, mindenkinek önmaga számít leginkább, az emberi kapcsolatok fontossága, hőfoka csökken, és vele együtt az empátia is. A mindennapi emberi viszonyokat pedig az vezérli, hogy az engem boldoggá tesz-e vagy nem. Az, hogy a másik mit érez, kevésbé számít. Valódi érzelmek hiányában pedig elkezdik a kapcsolatokat kattintásban mérni.

– Mi a legszembetűnőbb különbség a X, Y, Z generációk között?

– Míg a számítógép az X-generáció (mai negyvenesek-ötvenesek) többségének csupán egy eszköz, addig a fiatalabbaknak a közösségi oldalakon való jelenlétnek köszönhetően élettér és szinte életforma. A generációk között egyre nagyobb a távolság. Nagyszülők és szülők nem találják azokat a múlt századi értékeket, kommunikációs kapaszkodókat, amelyekhez szoktak. Míg egy Y-generációs (a mai húszas, harmincasok) kezdő munkavállaló vagy egyetemista többnyire jobban tájékozódik a nárcisztikus érzelmek között, mert életének nagyobbik felét már az online világ nyújtotta viselkedéskódex is szabályozza. A fiatal Z generációs (a mai tinik) viszont lehet, hogy visszakérdezne: Milyen nárcizmus? Miről beszélsz?

– Mi a véleménye a közösségi oldalakról? Mire vigyázzanak a szülők, gyerekek?

– A mai online vagy digitális generáció tagjai már egy nárcisztikus közegben találják magukat a közösségi média felületein, és egyszerűen hozzászoknak ehhez a fajta kommunikációhoz, én-prezentációhoz és vele együtt az önbecsülés mindent elsöprő fontosságához. A közösségi oldalakon tömegével találni olyan önreflexív üzeneteket, kis portrékat, amelyek a mindennapi élet csip-csup apróságaiba engednek bepillantást.

– Mitől lesz nárcisztikus egy gyerek, miben nyilvánul ez meg?

– Az önimádat kortünet. Ők a legújabb kor én-emberei, többnyire a digitális generáció tagjai, akik azt hiszik, minden hír fontos, ami róluk szól. Úgy nevelték őket, hogy mindenben a legjobbnak kell lenniük, és akkor sikeresek lesznek. Ebből adódik, hogy sokszor tökéletesebbnek és szebbnek mutatják magukat, mint amilyenek. Erre pedig kiváló terep az online média, ahol sokan önmaguknak egy „felfújt”, nem létező, idealizált képét építgetik. Arra tanították őket, elég jókor jó helyen lenni, és nagyot villantani, szimpatikus képet mutatni önmagukról. A mindennapi életben megnő a veszélye annak, hogy a valós kapcsolatok kevésbé lesznek fontosak számukra. Az internet sokszor azt is sugallhatja, hogy ugyan miért is kötődne jobban egy személyhez, amikor a világháló tele van érdekesebbnél érdekesebb emberekkel. Ahogy a weben lehet ugrálni egyik oldalról a másikra, ugyanúgy lehet az egyik kapcsolatból a másikba.

– Hogyan lehet ezt kivédeni?

– Nehezen, de ki lehet védeni. Érdekes egy család tagjait kérdezni, hogy ki mit gondol az életről általában. Mindenki a saját szemüvegén keresztül méri a kapcsolatokat, a nagyszülők szerint a fiataloknál a nárcisztikus működés szinte üzemszerűvé vált, a nagymama nem érti, mikor és miért lett ilyen nagyképű az unokája. Pedig ő nem tett egyebet, mint a tanultak szerint a leghatásosabb módon megpróbálta eladni magát, a legjobb képet kialakítani önmagáról. A fiatalok felnagyítva látják önmagukat, mert úgy nevelték őket, hogy azt higgyék, minden, amit tesznek, az fontos és értékes, ezért illik rájuk az Éngeneráció kifejezés. A jelenség világméretű, egyre többen vannak, akik alig várják, hogy a Youtube-on vagy a Twitteren megoszthassák életük valamilyen triviális részletét. Ez a fajta kitárulkozás, a valamikor intimnek tartott magánügyek kiteregetése – divat lett. Manapság már az érezheti magát kakukktojásnak, akinek nincs blogja vagy nincs fenn valamelyik közösségi oldalon, hogy közkinccsé tegye személyiségének és életének legizgalmasabb momentumait.

– Mire számíthatnak azok, akik részt vesznek a sepsiszentgyörgyi előadásán?

– Most Sepsiszentgyörgyön is arról szeretnék beszélni, mennyire kell vigyázni arra, hogy a gyerekeknek és a fiataloknak még sikerüljön megtanítani, hogy az egyedüllét és a csend tűrése fontos része az emberi személyiség képességeinek, annak ellenére, hogy a közösségi média és állandó megosztás segítségével teljesen kikerülhető. Az, hogy ki milyen érzelmekkel éli le majd az életét, mit gondol önmagáról, megtalálja-e a saját céljait és a valódi képességeit, az igazi kulcs egy reális önértékeléshez. Az online tér és az információtechnológia fejlődése nagyon jó dolog. De ismerni kell azokat a tulajdonságait is, melyeket szem előtt tartva nem az online függőség felé indulunk el, hanem az online és az offline élet jó ötvözése felé.