Parázs vita a kézdivásárhelyi tanácsülésen

A veszekedéshez közelebb álló párbeszéd amiatt alakult ki, hogy a polgármester a márciusi soros tanácsülésen előterjesztett egy tervezetet, ami jogi képviselet alkalmazására vonatkozott. A céhes város elöljárója kifejtette: azért van szükség az ügyvédi segítségre, mert Kézdivásárhely városának érdekei csorbulni látszanak azután, hogy a döntéshozó testület egyik tagja – Johann Taierling – egy olyan területet igényel vissza, amin a város és egy magáncég, a New Fashion Rt. egy közös tulajdonú vállalkozást működtet. A polgármester kifejtette: jelképes összegért, kétezer lejért kaptak ügyvédet.

István Zoltán, a kézdivásárhelyi RMDSZ elnöke és önkormányzati képviselője elmondta: jónak tartotta volna, ha az EMNP-s tanácsos már a gyűlés megkezdése előtt jelezte volna, hogy jelenléte nem összeegyeztethető a város érdekeivel, és reményét fejezte ki, hogy az önkormányzati képviselő legalább tartózkodni fog a tervezet szavazásakor. István Zoltán azt is felvetette, hogy mi lenne abban az esetben, ha a 2012-ben polgármesterségre is pályázó politikus lenne a város elöljárója, miként képviselné Kézdivásárhely érdekét. Azt is elmondta: ha Taierling valójában nem az önös érdekeit képviseli, hanem a kézdivásárhelyiekét is, akkor reális áron felajánlhatná a területet megvételre. A történet előzménye, hogy Johann Taierling a Háromszékben és a Székely Hírmondóban azt írta, hogy „mi a kiegyezés útját választjuk, és ígérem, hogy velünk sokkal jobban egyeznek majd (a New Fashion főtulajdonosa – szerk. megj.) mint a jelenlegi kapzsi városvezetéssel.”

Johann Taierling a replika jogán arról beszélt, hogy a kommunista felfogásnak véget kell vetni, mivel a magántulajdon szent, hozzátéve, hogy amennyiben ő lett volna a város elöljárója, akkor az érvényben levő törvények szellemében cselekedne. Bokor Tibor polgármester szerint a helyzet korántsem úgy fest, ahogy Taierling vázolta. Egy helyrajzot ábrázoló papírt felmutatva magyarázta, hogy a kérdéses terület esetében időhúzás és jogi játszma zajlik: elmondása szerint az örökösök nem hajlandók hagyatéki tárgyalást tartani, hozzátéve, hogy a gyár miatt valóban hatalmas értéket képviselő ingatlan valójában nem az érintett család tulajdonát képezte egykoron, telekszámok megcserélésével próbálják a területhez való jogosultságot igazolni. A polgármester azt is kifejtette: a gyár többségi tulajdonosa, a várost az évek során több mint egymillió euróval segítő főtulajdonos idén terjeszkedni akart, de a per miatt lemondott a mintegy kétszáz új munkahellyel is járó bővítésről, ezt az EMNP-s tanácsos mohóságának eredményeként állította be.

Ezt az állítást Taierling elutasította, mondván, hogy a per nem ettől az évtől zajlik, így az összefüggés nem helytálló. A városatya szerint családjukat Kézdivásárhelyről 1947-ben elüldözte a kommunista hatalom és már régóta harcolnak az őket megillető tulajdonokért.

A határozattervezetről végül az EMNP négy képviselője nem szavazott (ezt kérésükre jegyzőkönyvben rögzítették), az RMDSZ és az MPP tanácsosai beleegyezésüket adták a kívülálló jogi képviselet szerződéses alkalmazására.

A cégről

Kézdivásárhely egyik legnagyobb nadrággyárának a tulajdonosa Wilhelm Wegener német üzletember. A cég a németországi Reichshof-Denklingen-ben van bejegyezve és a W. Wegener és Meyer márkák tulajdonosa. Termékeik elsősorban a kézdivásárhelyi New Fashion Rt-ben és a szintén céhes városbeli Zarah Moden Kft-ben készülnek, a két vállalkozás mintegy 1500 alkalmazottat foglakoztat. A New Fashion Rt-ben úgy lett tulajdonos a város, hogy a néhai Szőts Csaba Ubul polgármester a vitás területtel járult hozzá a gyár tőkéjéhez.

A gyár egyébkén főmecénása a kézdivásárhelyi kórháznak, idei terveik szerint körülbelül 60 ezer euróval segítenék az egészségügy intézményt. A város részesedése a gyár nettó profitjából mintegy 600 ezer lej évente.