Menetelés Kököstől Uzon felé

A háromszéki településre, a Székelyek Nagy Menetelésének induló helyszínére Magyarországról is szép számban érkeztek, de akadt olyan is, aki Ausztriából jött. „Jó érzés itt lenni ennyi ember között, fontos volt részt venni ebben, mert azt akarjuk, hogy Székelyföld továbbra is létezzen. Örvendek, hogy legalább ennyit tehetek Székelföldért, a lányom Bécsben maradt, az ottani román nagykövetség előtt szolidarizál velünk” – vallotta Simon Katalin, lelkében még mindig székely, Ausztriába szakadt honfitársunk, akit menetelés közben kérdeztünk.

Előkerült erre a nemes alkalomra, a valamikor a Kökösi községháza homlokzatán lobogó nemzeti zászló rúdja is. „Sigmond Károly nagyapám volt  a falu első bírája 1940-ben és ő mentette meg a zászló rúdját, hogy ne vesszen el és ne legyen megsemmisítve” – mesélte Sigmond Mihály. A Kökösi faluból származó atyafi elmondta, a család őrizte meg évtizedekig a piros, fehér, zöldre festett zászlórudat. „Annak idején a csűrben rejtették el, a szalma alá, ötven év után most vettük elő először” – mutatta a történelmi darabot, családja ereklyéjét, mind mondta, vigyáztak erre az örökségre, mely magyarságuk jelképe.

A brassói magyar közösség is képviseltette magát a menetelő sokaságban. „Az utóbbi időben úgy érezzük magunkat, hogy kicsit kivűl kerültünk a székelység vonzásköréből. Ez a Székely Mózes zászló azt akarja jelképezni, hogy figyeljenek ránk is, mi is a magyarság részei vagyunk, még akkor is, ha el vagyunk vegyülve a nagy román rengetegben” – osztotta meg érzéseit Máthé Sándor brassói, unitárius lelkész.

A menetelés hangulatát a közös éneklés fokozta. A csíkkarcfalvi asszonykórus többek között Kossuth nótákat énekelt, dalaikba bekapcsolódtak a közelben vonulók is. Időközben, az országúton békés ütemben haladók mellett a kökösi vonatállomásra berobogott a megkésett különjárat is, teljesen üres vagonokkal.

Kissé a szervezettség hiányára utalt, hogy nem lehetett tudni mi történik, mi a következő lépés, mi a teendő. Miután az Uzonból érkező felvonulókkal az élőlánc létrejött, ha nem is egyöntetű szinkronban, de elhangzottak a himnuszok. Majd a tömeg önszerveződő módon elindult hazafelé.