Autonómia-konferencia: túl az első állomáson

A szándékról Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke, társszervező számolt be a Park Szállóban lezajlott rendezvény zárásaként. Az ügyvezető elnök örömmel nyugtázta, hogy a sepsiszentgyörgyi Autonómia és regionalizmus – az évtized kihívása című konferencia – amelynek része volt az autonómia-kerekasztal is, – a vártnál jóval nagyobb érdeklődésnek örvendett, hiszen csak a szakmai előadásokat a bejelentkezők számához képest közel dupla annyian követték végig. Sándor Krisztina elmondta, a mostani rendezvény csak az első állomása volt annak a sorozatnak, amely révén remélik érdemleges román-magyar párbeszéd alakulhat ki az önrendelkezés és a regionalizmus körül.
A nagy várakozás megelőzte késő délutánra csúszott, politikusok szereplésével lezajlott kerekasztal-beszélgetésen túl valóban kiemelkedő érdeklődést generáltak a szakmai panel előadásai is. A kilenc, magyar és román nyelven elhangzott értekezés révén a résztvevők szakmai betekintést kaphattak az autonómia sokrétű kérdéskörébe, illetve ennek a nacionalizmussal, államfelfogással kapcsolatos összefüggéseibe. Nem maradt el ugyanakkor az összehasonlító megvilágítás sem, ugyanis a Bánság sajátos – a Székelyfölddel szemben sokban eltérő – helyzetébe, illetve a szlovákiak magyar közösség helyzetébe is betekintést engedtek az előadások.

Salat Levente, Bakk Miklós és Szász Alpár Zoltán, mindhárman a Babeș-Bolyai Tudományegyetem oktatói előadásai, illetve Sergiu Constantin, Dél-Tirolban élő kutató, valamint Vasile Docea, a temesvári Nyugati Egyetem előadótanára egyaránt kimondottan szakmai megközelítésből próbálták vizsgálni az autonómia kérdését. A megközelítések ugyanakkor különbözőek voltak, Bakk Miklós kimondottan az államalkotásról alkotott különböző elképzelésekre próbált rávilágítani, illetve ennek a regionalizálódásra kifejtett hatásaira. A többiek konkrétan az autonómia fogalmát igyekeztek körbejárni, a közösségi akarat, a lehetséges és működőképes formák, avagy a gyakorlati, intézményi háttér szempontjából.

Témaválasztásában kiemelt figyelmet érdemelt ugyanakkor Demeter M. Attila, a BBTE tanárának előadása is. Az előadó Eötvös József 1857-ben tett megállapítására építve mondanivalóját, a mai napig nagyon is élő nyelvi nacionalizmus aktuális veszélyeit igyekezett kidomborítani. Az egykori miniszter ugyanis már a tizenkilencedik század közepén felhívta a figyelmet a nemzet meghatározásának ezen formájának veszélyeire.

Osztatlan sikert aratott ugyanakkor Sabin Gherman kolozsvári újságíró, aki inkább laikusnak mondható értekezésében egy igen jelentős problémára hívta fel a figyelmet: ha Erdély népei képtelenek összefogni, akkor Bukarest mindig ki fogja játszani az erdélyi románokat a magyarok ellen. Megállapítása mentén elindulva Gherman rámutatott, hogy : Erdélyben sem a
románok nem képesek semmi jót tenni a magyarok nélkül, és a magyarok sem jutnak
semmire, a románok nélkül.

Szilágyi Ferenc, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa a partiumi közösség autonómia esélyeit latolgatta, Őry Péter, a felvidéki Pro Civis polgári Társulás elnöke pedig betekintést nyújtott abba, hogy a szlovákiai magyarság által lakott területek felszabdalása régió átalakítás címén, milyen negatív hatással volt a felvidéki magyarok életére.