A magyar szabadság és összefogás napját ünnepelték

Az esős idő ellenére is több, mint 300-an vettek részt a délutáni megemlékezésen, amelyre a Plugor Sándor Művészeti Szakközépiskola előtti téren kialakított ’56-os emlékparkban került sor. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a megemlékezésen elmondta, bár 1956-ban sokan sokféle gondolatok alapján cselekedtek volna, egy dologban mindannyian egyetértettek: „szabadságot a magyar népnek!” Mint magyarázta, természetellenes jelenség történt akkor ősszel, hiszen egy évtized keserűsége sűrűsödött egyetlen nap alá, az évekig tartó szenvedés és megaláztatás után pedig a szabadságvágy és a lelkesedés kitört.

„Van úgy egy nemzet életében, hogy nem tűr tovább, ez az érzés ugyanakkor most is megvan Székelyföldön. Akkor mindenki tudta vagy érezte, hogy nincs tovább, mert amennyiben folytatódott volna a szovjet világ, semmi nem maradt volna a magyarságból. Most is tudjuk, ha nem emeljük fel a szavunkat, akkor semmi nem marad a magyar nemzetből” – hangoztatta Kovászna Megye Tanácsának elnöke, hozzátéve,hogy nem a vas és a beton, nem a sportcsarnok és az aszfalt, hanem a döntések szabadsága a fontos. Az 1956-os hősökkel kapcsolatosan Tamás Sándor elmondta, bár meghaltak, mégis győztek, hiszen elérték: utódaik immáron nem a diktatúra sötét oldalára, hanem a bátorságra, a szabadság iránti kiállásra emlékezhetnek október 23-án.

A megemlékezés meghívottjaként Farkas Balázs konzul, a Csíkszeredai Magyar Főkonzulátus képviseletében kifejtette, hogy ötvennyolc évvel ezelőtt egy, a világtérképen piciny, de lélekben nagy ország felemelte szavát a szabadságért. Mint mondta, a magyarság számára a szabadság és az összefogás napja október 23-a. A forradalom közösségteremtő hatással is bírt, hiszen sokan vállaltak a halált, mások pedig évekig, magányosan elzárva sínylődtek sötét börtönökben, mert a magyar szabadságba vetett hitük mindig erősebb volt, mint a félelem – emelte ki Farkas Balázs, aki hozzáfűzte, annak megvalósításáért, illetve fenntartásáért ugyanakkor nap, mint nap dolgozni, küzdeni kell. „1956. októberében Magyarország megmutatta, hogy a becsület többet ér a hazugságnál, az igazság a gonoszságnál, a szabadság a fogságnál” – zárta mondandóját a konzul.

Az eseményen Rab Sándor, a Székely Mikó Kollégium történelem szakos tanára tartott történelmi áttekintést az ’56-os események előzményeiről, történéseiről, valamint következményeiről. Elmondta, a harcokban több, mint 2600 személy adta életét, a forradalmat követően 400-nál is több személyt végeztek ki, 27 ezer forradalmárt börtönöztek be, 18 ezer főt internáltak, 860 személy deportáltak és 250 ezernél is több magyar állampolgár hagyta el hazáját.

Török József, a Volt Politikai Foglyok Kovászna Megyei Szervezetének elnöke az 1956 áldozatainak nevében szólalt fel, majd rövid imádságot tartott Kovács István, unitárius lelkész. Ezt követően koszorúzásra, továbbá a magyar és székely himnusz eléneklésére került sor. A megemlékezés következő mozzanataként fáklyás felvonulásra hívták a szervezők a jelenlevőket, amelynek végcélja az Erzsébet parkban található, a kommunista diktatúra áldozatainak tiszteletére állított, Erzsébet parkban található kopjafa volt.

A megemlékezés során közreműködött a Kónya Ádám Művelődési Ház, a Plugor Sándor Művészeti Líceum drámatagozatos diákjai, a 14-es számú Dr. Kovács Sándor cserkészcsapat, a 40-es számú Szent György cserkészcsapat, 77-es számú Bora István cserkészcsapat, a 115-ös számú Bölöni Farkas Sándor cserkészcsapat, valamint fellépett a Cantus Firmus Vegyeskar, továbbá a Magyar Férfidalárda.