A „másság” megjelenítése a médiában

Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője elárulta, a sajtó fogalma alatt a „komoly sajtót” érti, míg a média szót inkább negatív értelemben használja.

„Az elmúlt napok, hetek magyarellenes cselekedeteinek egyik oka a román nyelvű sajtó radikalizálódása és nacionalizmusa. Eltűntek a standokról a komoly lapok (…) és pszeudo-újságírók, politikai agitátorok, sőt fedett ügynökök blogolnak bele a többség-kisebbség viszonyába” – mondta a Brassói Lapok főszerkesztője. Hozzátette, mindennek eredményeként Oroszországot követően Magyarország számít a második legellenszenvesebb országnak a románok körében. Véleménye alapján az 1989-es változást követően a szocialista lapok, rádiók, televízió csatornák nacionalista retorikára váltottak, amely a demokráciára való áttéréstől kialakult félelem miatti bűnbak keresése okán tört felszínre. Négy mítosz létezéséről beszélt, amelyeket a román sajtó újságírói a kisebbségekkel kapcsolatban terjesztettek: az összeesküvés-mítosza, azaz mindenki ellenünk van, a nemzetmentő-mítosz, amely a közösségi félelmeket és reményeket fejezi ki, az aranykor-mítoszt, amely a két világháború közti időszakot jelöli meg, mint a demokrácia csúcsát, továbbá az egység-mítoszt, amely Románia egységességét szorgalmazza.

Ambrus elmondta azt is, hogy a 2000-es évek derekán a romániai sajtó annak megfelelően viseltetett a magyar kisebbség iránt, ahogyan az éppen kormányon levő párt is. A szociológusok megállapították, hogy a 21. század első évtizede a „romáké”, így a magyarellenes írások helyett egyre több romaellenes anyag jelent meg a központi román sajtóban.

Marius Cosmeanu, a România Liberă munkatársa előadásában kifejtette, már 1918-ban kezdődtek a problémák, amikor a lakosság harminc százaléka nem román nemzetiségű volt. Mint magyarázta, ezt a lehetőséget a román államnak nem sikerült kihasználnia, folyamatosan a nemzetállamiságra törekedett, és így mára már csupán tíz százalékra csökkent a nem román nemzetiségű kisebbségek aránya. Kissé felháborodottan jegyzi meg, hogy bár Romániában él az Európai Unió két legnagyobb kisebbsége, mégsem tudják kihasználni az ebben rejlő lehetőséget. A másságot nem csupán a román és magyar közösségekre érti, hiszen, mint fogalmaz, a siketek, a betegek, a mélyszegénységben élők is egy-egy kisebbséghez tartoznak, ám tapasztalatai alapján ezeket a területeket a román médiában dolgozók gyakran elfelejtik.