Harcolni vagy menekülni?

Félelmekről, kommunikációs zavarokról, nevelési eszközökről szól az októberi Selye János Pszichoklub tevékenysége Sepsiszentgyörgyön. A résztvevők különböző játékok révén ismerhetik meg önmagukat még jobban.

Bús Ildikó

2011. október 07., 10:052011. október 07., 10:05

2011. október 07., 10:512011. október 07., 10:51

Az októberi pszichoklub sok érdekes témát boncolgat majd, a régi ismerősök, tagok mellett újak is jelentkezhetnek, hiszen ez az egyik cél: minél többen kapcsolódjanak be a klub tevékenységébe.

„Kora tavasszal történt, egy hegyszorosban vezettem, és hirtelen hóvihar támadt, nyoma veszett a közvetlen előttem haladó kocsinak. Hiába meresztettem a szemem, az orromig sem láttam a vakító fehérségben. Rátapostam a fékre, éreztem, hogy elönt a szorongás, a torkomban dobogott a szívem. Balsejtelmem pánikká fokozódott, leálltam az út szélén, hogy megvárjam, míg elül a vihar. Félóra múlva megszűnt a havazás, a látási viszonyok megjavultak, folytathattam az utamat, de pár száz méter után, ismét meg kellett állnom, mentősök nyújtottak elsősegélyt egy utazónak, aki autójával beleszaladt az előtte haladó kocsiba és a baleset megbénította a forgalmat. Arra gondoltam, hogy ha tovább vezetek a vakító hóessésben, én sem úszom meg az ütközést. Talán az életemet köszönhetem annak, hogy a félelmem óvatosságra intett. Mint a rókát sejtő, rémülettől dermedt nyúl vagy a portyázó dinoszaurusz elől menekülő korai emlős, olyan állapotba kerültem, ami megállásra figyelemre kényszerített” – így foglallta össze Dulányi Balogh Szidónia az e havi rendezvényt.

A pszichológus kifejtette: a téma a félelmeinkkel kezdődik, mely dolog az életünk velejárója, de le is győzhető. Ugyanakkor a félelem is lehet jó és hasznos, hiszen óvatosságra int, és veszély esetén felkészít az esetleges menekülésre is. A havi téma tehát a félelmekkel kezdődik, de egy még mélyebbre ható témával folytatódik: a hűvös ésszel, az intelligenciával, annak értelmi és érzelmi vonzatával egyaránt.