Ünnepnapon is szolgálatban

Ádám József mentős

A mentősök számára az ünnep a legkeményebb munkanap. Ilyenkor lényegesen megugrik a riasztások száma, jóval több esethez  kell sietni, mint átlagos hétköznapokon – mondja Ádám József, a gyergyószentmiklósi mentőszolgálat vezetője. A legtöbbször szív- és érrendszeri panaszoknál, valamint emésztési problémáknál van szükség az életmentő segítségre. Ennek oka nem véletlen. Sokan vannak, akik karácsony előtt böjtöt tartanak, az ünnepnapokon pedig az átlagosnál is többet lakomáznak. A kettő együtt pedig nyilván nem vezet jóra, de egyébként, aki nem böjtöl, annak sem árt, ha odafigyel, miből mennyit eszik a karácsonyi asztalnál.

Az is rendszeresen előfordul, hogy olyan személyek, akik szívgyógyszereket, vérnyomásszabályzó orvosságokat szednek, úgy döntenek, hogy az ünnepek alatt inkább ezt kihagyják, megisznak néhány pohár bort. Persze ez is oda vezethet, hogy riasztani kell a mentőket.

Egy másik, jellemzően „ünnepi” balesetforrás-kategória az alkoholfogyasztás miatti erőszakos cselekedet. Részegen az ember bátrabb és agresszívebb lesz – sajnos sokszor a szilveszteri buliban a mentősök beavatkozására van szükség. Ilyenkor a legtöbb az ittas vezetés, valamint az abból származó súlyos balesetek is.

Ugyancsak az alkohol az oka olyan baleseteknek, amikor  az ittas  személy elesik az utcán, nem tud tovább menni, s kihűl, esetleg fagyásos sérülései lesznek. „Szeretném arra kérni az embereket, figyeljenek embertársaikra, hiszen csak azzal, hogy egyet telefonálnak, jelzik a mentőknek a problémát, életet menthetnek. Figyeljenek a magányos, egyedül élő, esetleg depresszióra hajlamos szomszédra, ismerősre is, hiszen szentestén, amikor mindenki családjával ünnepel, akkor fokozottabban sújtja őket a magány miatt érzett fájdalom, ami gyakran öngyilkosságokhoz vezet – hívja fel a figyelmet Ádám József.

Hogy milyen a mentős élete ünnepekkor? Nehéz, azért is, mert nem lehet a családjával, de a szakma szépségéhez tartozik találkozni  az utcán valakivel, akinek életét ő mentette meg. Akár hétköznap, akár  karácsonykor vagy szilveszterkor.

Borsos Ferenc tűzoltó

„Az a tapasztalat, hogy ilyenkor ünnepekkor inkább lehet arra számítani, hogy bevetésre kell indulni, mint arra, hogy otthon, a családdal együtt töltjük el az időt” – legalábbis ez az elmúlt évek tapasztalata – mondja Borsos Ferenc, a gyergyóalfalvi tűzoltóegység tagja. Kapásból sorolja: „tavalyelőtt Újfaluban egy szénakazal lobbant lángra, ott oltottuk a tüzet, vagy volt más alkalom, amikor nagy havazás után hirtelen olvadás jött, és  a hegyekről lezúduló hólé okozott árvizet Borzonton. Menni kellett, védeni, amit lehetett, törni a patakon a jeget, hogy a víz le tudjon futni. Nem lehet kiszámítani, hogy mi következik, de az esély megvan a tűzre. Otthon, a házban vannak az emberek, többet tüzelnek, mint máskor, de az időjárás miatt is keletkezhet veszélyhelyzet” – mondja Borsos, hozzátéve, hogy ebben az évben a gyors hóolvadás és árvíz miatt nem kell aggódni, mert kevés a hó  a hegyeken.

„A telefon nem lehet kikapcsolva, ha jön a riasztás, az sms, akkor azonnal indulni kell, akár karácsony van, akár nem. A gyülekezőn tudjuk meg, hogy pontosan hova is megyünk bevetésre. Ez egy ilyen életforma. Ha az ember arra adta a fejét, hogy önkéntes tűzoltóként megpróbál tenni a közösségért, akkor az ilyen helyzeteket is vállalni kell. Ugyanakkor a családnak is el kell fogadnia, bármikor megtörténhet, hogy fel kell kelni az ünnepi asztaltól, vagy éjszaka kikelni az ágyból, mert valahol tűz  van és oltani kell.” Borsos hozzáteszi, azért az önkéntes tűzoltó is reméli, eseménytelen, békés lesz a karácsonya.

Takács József orvos

„Nincs olyan ünnep, hogy ne hívjanak beteghez. Ha nem karácsonyra, szilveszterre biztos adódik olyan, akin segíteni kell” – mondja az alfalvi háziorvos, Takács József.

„Amikor mi az iskolát elvégeztük, felesküdtünk az életmentésre, és ez megmaradt bennem. Én mindig körben laktam. Vagy a rendelőben, vagy a rendelő mellett, és ez a legtermészetesebb: az orvos legyen közel a közösséghez, amelyet gondjaira bíztak” – fogalmaz az orvos, aki családok három generációját kísérte végig, gyógyította pályája során.

Úgy véli, az advent különösképpen arról szól, hogy a várakozási időszakban gyakoroljuk azokat a lelki erényeket, amelyekkel rákészülünk a Megváltó eljövetelének kellő fogadására. „Ez olyan lelkigyakorlat-forma, istenhitünk központi eleme. És ezek a lelkigyakorlatok egyben hozzásegítenek bennünket az önismerethez is, ami a legnagyobb kihívás az ember életében. És ez a feltétele a másik megismerésének. Mert akkor tudsz valakit megismerni, ha igazán szereted” – vélekedik az orvos, megpendítve azt is, hogy nem szabad szem elől téveszteni: a minőségi élet feltétele másokkal jó viszonyban lenni, a világ legolcsóbb gyógyszerével, a mozgással gyógyulni, jót enni és jót aludni.  

A külső-belső béke megtartása azonban nem célkitűzés mindenki számára, ezt érdemes megjegyezni: „Hogyha egy bajban lévő ember, aki nem tudja a saját egészségügyi problémáját megoldani, egy orvoshoz fordul, hogy segítsenek rajta, azt nem megtenni szeretetlenség. Hogy tölti a szentestét az az orvos, aki visszautasította a segítségnyújtást? Lehet nyugodt az ünnepe? Ez a kérdés csak bennünk fogalmazódik meg, minket bántana. De az a szakember, aki nincs ezen a szellemi szinten, nem kell szembenézzen lelkiismeret-furdalással. Mert a szakmaiságot nem kell összekeverni a szellemi szinttel. Az az orvos, aki vissza tud utasítani egy segélykérést, nem rossz ember, csak fejlődnie kell”.

Keresztes Emil hegyimentő

Karácsonykor nem jellemzők a hegyi balesetek, hiszen általában az emberek olyankor otthon vannak, családjuk körében. A szenteste így eseménytelen szokott lenni a hegyimentők számára – közli Keresztes Emil, a Dancurás hegyimentőcsapat egyik tagja. Mégsem lehet azt elmondani, hogy a karácsony pihenőidő a hegyimentőknek. Az ünnepnap a legtöbbeknek szabadnapot jelent, s napközben a sípályákon töltik az időt, itt fordulnak elő gyakrabban a tipikus „ünnepi síbalesetek”. Ez az alkoholfogyasztással magyarázható – állapítja meg Keresztes. A hegyimentők számára a komolyabb kihívásokat a szilveszteri, újévi mulatságok „áldozatainak” megtalálása és megmentése jelenti. Jellemző, hogy ittas állapotban, terepismeret nélkül vágnak neki a hegyi sétának a környéken szilveszterező vendégek, akik aztán könnyen eltévednek, ez pedig komoly életveszélyt is jelent. „Arra hívnám fel a figyelmet, hogy ha valaki téli túrára indul, akkor az a legkevesebb, hogy szóljon valakinek, merre, hová indult, mert ez lényegesen megkönnyíti, hogy ha esetleg eltévedne, akkor időben megtalálják a hegyimentők” – javasolja Keresztes. Ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy akár hószánozni, akár túrázni indul valaki, egy minimális felkészülés ezt előzze meg: mobiltelefonja legyen feltöltve, hogy segítséget tudjon kérni, de ivóvíz és egy napra való  élelem sem feleslegesen cipelt teher ilyenkor – teszi hozzá. A hegyimentő mindig készenlétben kell legyen, hiszen emberéletről van szó, s ez fontosabb, mint az ünnep – szögezi le.

Ifj. Czikó László plébános

„Én kispapként többször is hallottam paptársaimtól, hogy milyen nehéz, mert a nagy karácsonyi ünnepségek lejártával mindenki hazamegy a családjával, a plébános pedig egyedül felballag a plébániára, megeszik egy darab szalonnát a hideg házban. Nekem ilyen élményem nem volt.
Volt viszont olyan Gyergyószentmiklóson, miután odakerültem, plébániánk nem volt, különböző albérletekben laktunk, hogy karácsony éjjelén két órakor felhívott Bartos Károly plébános, s megkérdezte: hol vagy te, van-e, amit egyél, hát karácsony van mégiscsak. Jólesett figyelmessége.
Próbálom úgy szervezni az életem, hogy az ünneppel kapcsolatos munkákon kívül egyéb ne legyen, jusson idő a belső készülésre, utána pedig a pihenésre. Hogy milyen lesz itt az ünnep, Búzásbesenyőben? A szentmise után hazajövök, a marosvásárhelyi kántortanító képzőből érkezik egy növendék orgonálni, ő is itt marad a plébánián. Húgom küld nekünk ételt, karácsonyi ebédre pedig a sekrestyés nő hív meg” – mondja Czikó László plébános, hozzáfűzve, ha egyedül kellene töltse karácsony éjszakáját, akkor sem élné meg ezt magányként. Imádkozna, enne, és gyorsan lefeküdne, hogy kipihenhesse magát a következő napra. Lelki segélyhívások sem szoktak érkezni karácsony éjjelén, amint a lelkipásztor mondja: „mindenki keres magának valakit, és valahogyan ünnepelget”.

Gyermekkori karácsonyok is eszébe jutnak, édesapja kántor volt, a családi ünnepnek is része volt az éjféli szentmise, aztán pedig a töltött káposzta, a feldíszített karácsonyfa illata idéződik fel emlékei közül. „Hazamentünk a miséről, vacsoráztunk, megnéztük, mit mond a pápa, a felnőttek lefeküdtek, én pedig loptam egy szaloncukrot a fáról, mert én is csak egy gyermek voltam” – üzeni az egykori gyergyószentmiklósi lelkipásztor Búzásbesenyőből, azt javasolva, a karácsonyt mindenki töltse otthon, ha lehet, szerettei körében, ha nem, és egyedül marad, akkor is békességben.