Újfalvi öregotthon: dalolással a bánat ellen

Egy évvel ezelőtt arról számoltunk be olvasóinknak, hogy idősek otthonává alakítják át az újfalvi Fenyőliget panziót. A döntés mögött a megcsappant vendéglétszámot, az anyagi nehézségeket sorolta a  tulajdonos Koós házaspár. A portálunknak nyilatkozó Zsuzsanna asszony úgy fogalmazott: „a jelenlegi gazdasági-társadalmi helyzetben olyan váltásra van szükség, aminek haszna nem feltétlenül pénzben mérhető”. A szociális problémák enyhítésében kívántak szerepet vállalni, idősek otthona kialakítása mellett döntöttek.

A nehézségek nem tántorították el a tervektől

„Ha előre tudom, hogy mennyi akadályba fogunk ütközni, nem lett volna itt öregotthon” – jelentette ki a most már működő otthon vezetője. Koós Zsuzsanna elmondta, az amúgy funkcionális panzió épületében rengeteg átalakítást kellett végezni, míg az előírásoknak megfelelővé vált. Az engedélyek megszerzésének folyamata szinte egy évet vett fel, és hatalmas anyagi ráfordítást igényelt. Az otthon végül szeptemberben kezdhette meg működését.

Nagy igény van a szolgáltatásra

„Ha kétszer ekkora lenne az épület, akkor sem tudnánk minden igénylőnek helyet biztosítani. Sok név sorakozik a várólistán” – mondja a tulajdonos. Tizenegy szoba áll a lakók rendelkezésére, az egy-, két- és háromágyas helyiségeket jelenleg huszonegyen lakják. „Különágyas szobát olyan személyek igényeltek, akik csak akkor akarnak részt venni a közösségi életben, amikor épp arra van kedvük. Vannak, akik éppen a magány elkerülése végett ragaszkodnak a többágyas szobához” – tájékoztat a hajlék vezetője. Mint mondta, többnyire Hargita megye településeiről érkeztek idősek az újfalvi otthonba, a lakók nagy többsége nő, összesen hat férfi lakó van. Az átlagéletkor 80 év.

A vidámság „alapszolgáltatás”

Többen koruknak megfelelő egészségi állapotnak örvendenek, de fekvőbetegek, pelenkázásra szorulók is vannak az intézmény lakói között – mindannyiukról szakképzett személyzet gondoskodik. Az otthonnak hét állandó alkalmazottja van, bedolgozóként fejti ki tevékenységét Madarász Enikő orvos és Borsos Annamária pszichológus. Heti egy alkalommal keresik fel a lakókat, sürgősség esetén viszont bármikor állnak rendelkezésükre. A helyi plébános, Tankó Géza is rendszeresen látogatja az intézményt, lelki támaszt nyújtva.

„Nagyon szeretetre méltók az időseink, mi pedig igyekszünk vidámságot hozni az életükbe. Erre egy módszerünk van: vidámak vagyunk. A munkaközösség minden tagja tud egymásra őszintén mosolyogni, s ezt átveszik a lakóink is” – magyarázta Zsuzsanna asszony. Hozzátette, eddig az épület felszerelésére kellett nagyobb gondot fordítani, a jövőben a lakók életminőségének javításáért hoznak anyagi áldozatokat. A jó hangulat egyébként most sem „hiánycikk” az otthonban, ahogyan Zsuzsanna asszony fogalmaz: „az uzsonna utáni idő a társadalmi élet egyik sarkalatos pontja”. Ilyenkor a folyosón gyűlnek össze a lakók, beszélgetnek, énekelnek. Rendszeresen tartanak különböző foglalkozásokat is, és a születésnapozások is megszínesítik a mindennapokat.

Ünnepre hangolás

A pap bácsi szent énekek és imádságok által segít a lelki ráhangolódásban, a személyzet tagjai pedig a lakókkal közösen sütnek mézeskalácsot, készítenek karácsonyfadíszeket, kopogtatókat, a foglalkozások alatti beszélgetéseket a megélt karácsonyok köré terelik. „Ilyenkor énekelünk. A muzsika a legjobb gyógyszere a bánatnak. Aki énekel, az kétszer imádkozik. Karácsonyi dalokat hallgatunk és visszaemlékezünk, hogy milyen volt gyermekkorunkban ez az ünnep” – enged betekintést a ráhangolódásba Zsuzsanna asszony. Ahogy ő fogalmaz: „Nincs szándékomban semmilyen óriási dologra rákényszeríteni az időseket. Azt szeretném, ha nyugodtan, kedvesen, méltóságteljesen mehetnének azon az úton, ami kifelé vezet az életből. Megteremteni a meleg, nyugodt, kedves környezetet, ahol mindig valaki megsimogatja őket, rájuk mosolyog, időt fordít a beszélgetésre és gondoskodik arról, hogy tele legyen a hasuk, bevegyék a gyógyszert, ne szomjazzanak, ne fázzanak.”