A gyergyószentmiklósi Gimnázium utca aszfaltozásakor távolították el helyéről Balogh Péter alkotását, melyen az 1991-es évszám szerepel. Az Anyaság című alumínium alkotás a mellékgazdaság udvarán található jelenleg, további sorsáért többen aggódnak. „Azt a szobrot én csináltattam. Ha nem kell a városnak, elajándékozom másnak” – mondja dr. Márton László, a hajdani öntöde egykori igazgatója, nem ismerve a városvezetés további szándékait, hisz mint ismertette, több helyen reklamált, egyértelmű választ sehonnan sem kapott.

Az alkotás története

A rendszerváltás után a szárhegyi Művésztelepen ismerkedett meg Márton László a Bukarestben élő Balogh Péterrel, aki akkor már világhírű szobrászművész volt. A kettejük között szövődött barátság révén jutott el az akkori öntöde igazgatója az alkotó műtermébe. Ott látta meg a különleges, kiöntésre váró gipszalkotást. Márton vállalta a kivitelezést. „Ezt még Párizs központjában is fel lehetne állítani, olyan munka, a figuratív és absztrakt közötti átmenet, Balogh Péter nagyon egyéni stílusának egyik míves képviselője” – állítja Márton László, aki ott, helyben ígéretet is tett a művésznek: az alkotást alumíniumból kiönteti, Szentmiklóson, köztéren felállíttatja.

„Amikor Bukarestbe volt útja egy autónak, elhozattam a gipszet. Az öntödében vagy háromszor is újra kellett önteni. Nagy keresztmetszet-különbségek voltak a szobor egy-egy részeinél, és ahogy hűlt ki a fém, a vékonyabb részeknél repedt is meg. Végül acélerősítésekkel sikerült elérjük a végleges formát. Három ember egy hónapig dolgozott a csiszoláson. Balogh ragaszkodott hozzá, hogy a munkafolyamatok idején itt legyen, kétszer két hétig láttam vendégül. A vállalat garzonjában lakott, a kantinban étkezett, én fizettem a költségeket” – emlékszik vissza az egykori gyárigazgató. Elmondja azt is, együtt nézték ki a szobornak leginkább alkalmas helyszínt is: a Gimnáziummal szemközt, de nem az út közepén, hanem a tömbház előtti zöldövezetben, a nyír- és fenyőfa árnyékában. „Még azt is megmondta, milyen talapzatot szeretne: téglákból, kifugázva.”

Az Anyaság kálváriája

A szobor elkészült, de felállítására éppen akkor nem volt mód. Az öntöde előcsarnokában állt egy ideig, és Márton nem tudott mit válaszolni a művész Bukarestből küldött leveleire, melyekben a szoborállítást sürgette, jelezve, ellenkező esetben elviszi innen.

A kérdés Márton László tudta nélkül oldódott meg. „Én már nem voltam a vállalatnál, amikor Dézsi Zoltán akkori polgármester felhozatta onnan az alkotást, s a sétálóutca végére, az út közepére helyeztette. Akkor sem voltam értesítve, s most sem” – nyilatkozta. A kálvária itt nem ért véget. A szobrot ugyanis az aszfaltozási munkálatok miatt eltávolították, és a mellékgazdaság udvarára került. Ott az üzemanyagraktárnak támasztva állt mindaddig, amíg a nagyidő alkalmával át nem vezette a villámot, amely az alkalmazottak szerint „rendet csinált a raktárban”. Az alkotás sértetlen maradt, ám ekkortól az udvar másik végében hanyatt fekve tárolják.

Kommunikáció kérdése

Mikor és hová kerül az alkotás? Pusztán egy beszélgetés kérdése ez – derült ki érdeklődésünkre az önkormányzat álláspontja. A tanácsülésen is ez ügyben szót emelő Bajkó László önkormányzati képviselőre bízzák, hogy szervezzen egy találkozót Márton László és Nagy Zoltán alpolgármester jelenlétében. A részletek pontos rögzítését, a megboldogult alkotó akaratát figyelembe véve kerülhet sor a szobor elhelyezésére. Mindez napokon belül megtörténhet, hiszen csütörtökön már asztalhoz is ülnek a felek – derült ki.