Robert Capa-kiállítás és filmvetítés Gyergyószentmiklóson

Robert Capa születésének 100. és halálának 60. évfordulója alkalmából nyílik a magyar származású világhírű fotográfus életszakaszait bemutató tizenegy tablóból kiállítás filmvetítéssel egybekötve a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet szervezésében. A megnyitót követően Kékesi Attila Közel Capához című dokumentumfilmjét vetítik, mely közeli barátok visszaemlékezései alapján mutatja be a művészt, így a néző komplex képet alkothat Robert Capáról. A rendező elmondása szerint a film kísérlet arra, hogyan lehet egy olyan emberről filmet készíteni, akinek hatalmas legendáriuma van, és minden irányból ellentétes véleményeket, meggyőződéseket hallani róla. Az esemény Magyarország Külügyminisztériumának támogatásával valósul meg, társszervező a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ és a Balassi Intézet Sepsiszentgyörgy, tudtuk meg Páll Leventétől, a művelődési központ igazgatójától.  

A dokumentarista és haditudósító

Robert Capa, eredeti nevén Friedman Endre 1913. október 22-én Budapesten született  középosztálybeli családban, szülei szabók voltak. A 20. század egyik legjelentősebb fotósa, elsősorban dokumentaristaként, haditudósítóként tartják számon. Rövid élete során öt csatatéren fotózott (a spanyol polgárháborúban, a japánok kínai inváziójakor, a második világháború európai hadszínterein, az első arab-izraeli háborúban és Indokínában).

Robert Capa az egyik leghíresebb magyar, bátor haditudósító, remek fotós, rajongó filmes, szenvedélyes pókerjátékos. Alacsony volt, mégis bolondultak érte a nők.

1954-ben Japánba utazott egy induló japán újság szerkesztőinek meghívására, ekkor kérte fel a LIFE magazin, hogy „ha már úgyis ott van”, tudósítson az Indokínában (Vietnamban és a környező Laoszban és Kambodzsában) akkor már nyolc éve zajló függetlenségi háborúról. Május 25-én reggel egy francia ezreddel gyalog indultak el a laoszi határvidéken egy felderítő útra. Útközben a francia katonákat, leégett, kifosztott falvakat és a temetetlen halottakat fotózta. Az alakulat parancsnokának határozott figyelmeztetése ellenére egy kis dombra kapaszkodott fel, hogy látképet készíthessen a környékről. Taposóaknára lépett, amely felrobbanva azonnal megölte.

„Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel” – mondta több interjúban is a sokat látott, de tragikusan rövid életű riporter – olvasható a világhálón a magyar fotográfusról.