Sokadalom és búcsú a Gyilkos-tónál

Minden parkoló kevésnek bizonyult, a Gyilkostó vendéglő környékén kialakított parkolók is megteltek, bőven akadt dolguk a közlekedés őreinek is, olyan sokan vettek részt idén a XI. alkalommal megszervezett Gyilkostói Sokadalmon.

Keresztény öröm

A gyilkostói kápolna védőszentjének tiszteletére szervezett búcsús szentmisére érkeztek ki az emberek. Szent Kristófhoz imádkoztak, az utazók védőszentjéhez, akinek az is a feldata, hogy az embereket az egyik oldalról a másikra átsegítse. A haladást segíti, hogy az utat járva az ember az élet értelmét megtalálja. Keresztes Zoltán gyergyószentmiklósi plébános meghívására jelen volt a Kölnben szolgáló Lukács József lelkipásztor, valamint az abaújszáantói Varga Gábor ünnepi szónokként, aki egy busznyi zarándokkal együtt érkezett.

A gyilkostói kápolna emlékeztető és figyelmeztető jel. Parancsa: betérni, elcsendesedni, várakozni, nem sietni. Mert mindig nyerni akarunk, és így sokat veszítünk – fogalmazott az ünnepi szónok. Ő beszélt egymás értékeléséről is, hisz mindannyian ajándékok vagyunk, lehetünk a másik ember életében. „Aki Krisztust hordozza életében, igazi örömöt hordoz. A keresztény öröm az elűzött szomorúság” – vallja főtisztelendő Varga Gábor.

A földi ajándékokban sem volt hiány, az abaújszántóiak egy Szent Kristóf-festményt hoztak, melynek helye a kápolnában lesz, cserében pedig lelkipásztoruk egy Gyilkos-tót ábrázoló metszetet kapott, hogy legyen, ahová visszavágyakozzon. Az autótulajdonosok áldásban részesültek, a három lelkipásztor sorban áldotta meg a járműveket, és szentkép is járt a sofőröknek az utazók védőszentjének ünnepén.

Kiderült, sokan tartják fontosnak a Hargita megye határánál lévő kápolna ünnepét, sokan segédkeztek feldíszítésében, vigyáznak rendjére, sokan koccintottak a jövő évi viszontlátásra is, mi több, olyan személyek is voltak, akik a kápolna udvarát fából készült, pettyesre festett gombaalakzatokkal díszítették az ünnepre.

Dínom-dánom a tóparton

A stégre épült nagyszínpadon egymást váltották a fellépők, estig lehetett szórakozni az előadásokon, koncerteken, sötétedés után pedig táncházba hívtak mindenkit a szervezők. A Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ nem csak fellépőket, árusokat is bőven meghívott, kézművesek, hagyományőrzők mutatták be az értékeket.

Éhségűző is került bőven, a főzőverseny résztvevői pedig egytől egyig legesek lettek: a leghagyományosabb pityókás tokányt a Kézművesek csapata készítette, a legkarakteresebb ízvilágút a Mackók, a legtermészetesebbet a Földváry Károly Hagyományőrző Egyesület, a legíztekerőbb díjat a tekerőpataki fiatalok vehették át, míg a legfotogénebb eledel az Ínyenc fényképészek üstjéből került ki.

Estefelé még javában zajlott a mulatság, a helyi vendéglátósoknak sem volt okuk panaszra, legfennebb csak azért sóvárogtak, hogy bárcsak szervezne a város legalább idényben minden hétvégén egy-egy eseményt az üdülőtelepen. Mert amint az egyik turista mondta, mágnes kell, az vonzza a vendéget. A szomorúságűző jókedvért bármikor szívesen jönnek.