Lovas ünnep: Székelyföld büszke lehet

A hetven műsorszám sokoldalúságának köszönhetően egy dologra nem nyílt lehetőség a Székelyföldi Lovas Ünnepen: unatkozásra. A fellépők, versenyszámok, bemutatók sorát sikerült úgy összeállítania a főszervező Bajkó családnak, hogy ne laposodhasson el a látvány, a lovas versenyszám vagy kutyás produkció mellett beillettek a rendezvénybe az ünnepélyesebb mozzanatok, mint a zászlófelvonás vagy a kulturális jellegű műsorszámok, mint egy népi vagy modern táncprodukció, vagy akár a fúvószenekarok előadása. A hetven műsorszám részletes bemutatására nem törekedhettünk, pillanatképeket ragadtunk ki.

Kutyaszépségek díszköre

A kutyakiállítás visszatérő eseménye a lovas ünnepnek, s aki nem ismeri közelebbről a környék „kutyásait”, nem is gondolná, hogy ilyen sok, bemutatásra méltó fajtiszta ebet tartanak mifelénk. A „versenyzőket”  fajtájuk szerint külön értékelte a szakavatott zsűri, kilenc kategóriában hirdettek győztest, de alig akadt olyan kutya, amelyik ne érdemelt volna elismerést.

A ló is ért a szóból

Az eseménysor egyik „sztárját”, azaz a mifelénk még nem látott és világszinten is ritkának számító produkciót Magyarországról Hamza Viktória hozta el. Sokaknak „tátva maradt a szájuk”, látván, hogy miként tud együttműködni ember és ló, ostor, zabla és más irányítóeszközök használata nélkül. Tényleg hihető volt: a ló valóban ugyanúgy akarja, hogy jól sikerüljön a fellépés, mint a gazdája.

Mosás, favágás, cséplés lóerővel

Száz éve, dédszüleink korában nem volt elektromos áram minden háztartásban, mégis kényelmesen megéltek – mondják sokan, kik úgy látják, a technika túlságosan nagy szerepet kap az életünkben. Mások ezzel szemben azt mondják, hogy a világ fejlődik, s gépek nélkül ma már aligha lehetne megélni. Nos, a Czimbalmos Tivadar által, német mintára szerkesztett „lógép” mindkét félnek igazat tud adni: a ló erejével számos olyan gép működtethető, amire szükség lesz akkor is, ha egyszer csak kikapcsolják az áramot: fát vág, ruhát mos, csépel. Ami még nem működik, annak módját majd kitaláljuk – tehetnénk hozzá.

Lobog a zászló

Székelyföldi Lovas Ünnep. A név kötelez. Természetes volt: annak, hogy az esemény immár hivatalosan is székelyföldi rangúvá vált, meg kell mutatkoznia, meg kell adni a módját. Erre volt felemelő alkalom a székely zászló ünnepélyes felvonása.

Száguldás, ugrás, ügyesség, versenyzés

A fő hangsúly természetesen idén is a lovas sportokon, ezek népszerűsítésén volt a Székelyföldi Lovas Ünnepen. A díjugratás és fogathajtás sportágakban Székelyföld és Erdély legjobbjai között vannak az itt fellépő versenyzők. Persze a fogathajtó bajnok nem szállhatott versenybe, Bajkó Tibornak szervezőként vagy műsorvezetőként, „hangulatcsinálóként” más feladatai voltak ezúttal.  

A Székelyföldi Lovas Ünnep eredményeit, a különböző versenyszámok győzteseinek nevét a Gyergyói Hírlapban közöljük. Egy eredményt azonban már most ismertetünk: a legnagyobb érdeklődéssel várt versenyre a zuhogó esőben is több ezren voltak kíváncsiak, a közösségek vezetői nem engedhették meg maguknak, hogy feladják a küzdelmet az esőre hivatkozva. A legjobb pedig – már ami az itt adódott próbákat illeti – Márton László Szilárd, Csomafalva polgármestere lett.