Hogy a gyermekmosoly ne hiányozzon

Anyát nem tudunk pótolni, de minden mást, amit megtehetünk, megadjuk a gyermekeknek – hangzottak Jeszenszky Teréz szavai. Az Ora International Emberbaráti Ökumenikus Keresztény Segélyszervezet gyergyói vezetője a két éve kezdődött és most elkészült nagyarányú fejlesztés átadásán fogalmazott így. A 12 éve működő gyermekotthon átalakítására igencsak szükség volt már, ezt hozta a gyermekek cseperedése.

Az intézmény újszülöttek, néhány hónapos csecsemők, kisbabák befogadására készült fel, otthont adva a szülészeteken magukra hagyott gyerekeknek. A berendezés, a helyiségek beosztása is ezt a célt szolgálta, kiságyakban több mint tíz baba is volt egy helyiségben. Időközben a gyermekek megnőttek. Változtatásra volt szükség. Az európai uniós pályázaton 2009-ben nyert 500 ezer euróból lényegében teljesen át kellett építeni, más berendezéssel ellátni a lakóhelyiségeket. Mostanra kétágyas szobákba költözhetett be a 36 itt nevelt gyermek. Ez egyrészt gyermekvédelmi előírás, de természetesen a lakók igényei, szükségletei szempontjából is lényeges volt.

Nem mellesleg időközben a törvények is változtak, az egész pici gyermekek hároméves korig nem élhetnek ilyen családi otthonokban, hanem csakis nevelőszülőknél - hangzott el a munkálat átadási ünnepségén. Az alapjaitól a tetőcserepekig teljesen megújult az az udvaron álló 130 éves parasztház is, amelyben foglalkoztatókat rendeztek be a földszinten a fiúk, az emeleten a lányok számára.

Akit az Úr szeret, annak álmában is eleget ad

Tusa Lajos, az otthon felügyelője ezzel a bibliai idézettel vezette fel köszöntő és egyben köszönő beszédét. Amint elhangzott, korántsem volt könnyű az átalakítás, sokaknak részük van abban, hogy ma valóban jó körülmények között élhetnek a gyermekek. A félmillió eurós pályázat megnyerése, számos intézmény engedélyeinek kijárása, a tervezés, az építkezés során számos személy jóindulatú hozzáállása kellett a sikerhez, de mindig, minden nehézség között sikerült megtalálni azokat a megoldásokat, amelyek a célhoz közelebb vitték a kezdeményezést. Ugyanakkor maguk a lakók, a gyermekek számára sem volt ez könnyű, költözködni egyik emeletről a másikra, ahogy a munkálatok éppen haladtak. Tusa hozzátette, a siker egyben a nemzetközi segélyszervezet 25 éves munkájának gyümölcse is, de egy másik jubileumot is lehetne ünnepelni, éppen 15 éve tették le az  otthon alapkövét.

Nem csavargókat nevelnek

Jeszenszky Teréz úgy is, mint az otthonalapítást megálmodó és megvalósító Jeszenszky család tagja, felidézte, a kezdet sem volt könnyű. Voltak olyan gyergyószentmiklósiak, akik azzal vádolták őket, hogy csavargókkal, „gyanús elemekkel” töltik meg a várost. Azóta már meggyőződhettek arról, hogy egyáltalán nem így van. Nem olyan gyermekek élnek itt, akik miatt szégyenkezni kellene. Sőt büszkék lehetnek rájuk. Iskolába járnak, viselkedésükre nincs panasz. A 12 éve bekerültek között már középiskolások is vannak, akik ott is megállják helyüket, de Kolozsváron, egyetemen is tanul olyan fiatal, aki itt nőtt fel – mondta láthatóan büszkén. A gyermekektől két dolgot kér: tanuljanak, hogy felnőve jobb életben lehessen részük, mint szüleiknek, valamint azt, hogy becsüljék meg, amit számukra az otthon nyújt.

Árva nincs köztük, mindegyiküknek él legalább az egyik szülője, s a legtöbben tartják is a kapcsolatot velük. Van, hogy a szülő keresi fel a gyermekét, de olyan is, hogy a gyermek tartja fenn a családi köteléket. Torokszorító, amit Teréz asszony mond: vannak gyermekek, akik szüleik sorsa miatt szomorúak, s vannak szülők, akik tudják ugyan, hogy itt él a gyermekük, de egyszer sem látogatták meg.

A segítség jobb élet reménye

Az eseményen jelen volt az Ora International Emberbaráti Ökumenikus Keresztény Segélyszervezet  számos országában működő szervezeteit koordináló Mathias Floreck is, aki elmondta, nem mindennapi fejlődésen ment át a gyergyószentmiklósi intézmény az elmúlt esztendőben, amihez nyilván a nemzetközi szervezet hozzájárulása is kellett, de még inkább a helyiek hozzáállása. Az ő munkájuk nélkül biztosan nem létezne s nem nyújthatna biztonságot, gondtalan gyermekkort a lakóinak és egy jobb élet lehetőségét majd felnőttkorukban.  

Elhangzott: szerencsére nemcsak olyan emberek vannak, akik a „csavargókkal” riogatnak, akik azt állítják, hogy az otthonban zsíros kenyéren tartják a gyermekeket, hanem jó szándékúak is, akik mindenben segítenek, amiben tudnak, akár a gyermeknevelésben önkéntesként, akár az intézmény fenntartásában, például különböző adományokkal. A segítség mindig jól jön, hiszen uniós tagállamban élünk, így egyre kevesebb a nyugati támogatás, elvárás lenne, hogy saját lábukon álljanak meg az itteni intézmények.  

A felújítás-átadást a gyermekotthon lakóinak zenés-énekes műsora tette ünnepélyessé. Volt, aki mély komolysággal, mások vidám mosollyal arcukon énekeltek, látható volt, valóban adni szeretnének ők is valamit azoknak, akik tesznek azért, hogy az ő életük könnyebb, jobb legyen.