Hittel jöttem hozzátok

Tíz év telt el a Szent István-templom alapkövének letétele óta, öt esztendeje, hogy felszentelték a templomot, mostanság kerül befejezésre a plébánia épülete, tehát lezárult az egyházközség első fejlődési szakasza – közölte a vasárnapi nagymisén részt vevőkkel Csíki József, a Szent István-plébánia gondnoka, köszöntve a két új lelkipásztort. Az ünnepi szentmisén mutatkozott be a híveknek Keresztes Zoltán plébános és Ferenczi István segédlelkész.

„Zarándoklatra hívlak!”

„Keresztes Zoltánnak hívnak, Csíkszentgyörgyön születtem ezelőtt negyven évvel a család első gyermekeként. Gyerekkoromban kiszámoltam, hogy még tizenhat év kell elteljen ahhoz, hogy pap lehessek. Márt tizennégy éve pap vagyok” – mondta az augusztus elsejétől Gyergyószentmiklósra helyezett plébános. A papi hivatásának gyakorlását Gelencén kezdte, majd Csíkszeredában volt segédlelkész, aztán Miklósváron plébános.

„Ha meg kellene fogalmazni tömören, ki vagyok, azt mondanám, zarándok vagyok. Hiszen életünk egy útonlevés, a misztériumtól, magától az Istentől indulunk, elérkezünk a földre, itt van számos feladatunk, melyek közül a legfőbb, hogy visszajussunk hozzá. Ittlétünk, legalábbis számomra, egy zarándoklat” – fogalmazott, idézettel támasztva alá: aki zarándokol, jó úton van. „Kedves testvéreim, erre a zarándoklatra hívlak meg benneteket, hogy az Úr Istennel, aki ideállított, ezen az úton közösen haladjunk! Amikor választások vannak, a jelöltek programokat tűznek ki. Nekünk, papoknak nagy előnyünk az, hogy ez a program már meg van írva 2000 éve. Az én programom, hogy az Evangélium eljusson mindenkihez. Mert csak a krisztusi közösségnek van jövője” – mondta, majd idejövetelének körülményeiről is beszélt: „Hogyan jöttem ide? A teológián volt egy jezsuita spirituálisunk, Nemes Ödön, aki jelszavát többször is átadta nekünk: SZÖSZ, azaz szabadon, örömmel és szeretettel”.

Keresztes papi jelmondata: Hűséges az Isten, aki meghívott. Isten hűsége mellett a hívek hűségét is kérte, Szent Ágoston-i gondolattal zárva bemutatkozását: „Értetek vagyok pap, veletek együtt keresztény”.

„Visszatértem imádkozni”

„Ebben a városban születtem ikertestvéremmel, Árpáddal együtt, és ide tértem vissza” – mutatkozott be István atya. A Jelenések könyvéből idézve – „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké” – mondta el, hogy bárhol is szolgált, szándéka és vágya az volt: egyénileg és közösségként is Jézust keressék, szeressék, szolgálják és kérjék segítségét az emberek szolgálatához. „Kérem, imádkozzatok érettünk, és megígérem nektek, hogy a plébánossal és ikertestvéremmel együtt mi is imádkozunk értetek” – hangzott el Ferenczi Istvántól, aki 1955-ben született, és 1981-ben szentelték pappá.

Hittel jött, nyitottságot kér

Az ünnepi szentmise prédikációjában Keresztes Zoltán plébános EMI-táboros élményét mesélte, a szavakból megformált magyar koronát mutatta fel abban a templomban, ahol annak hasonmását őrzik. „Ha megszűnik a kétség, megszületik az egység” – hangoztatta a korona „talapzatát” képező gondolatot, további alkotóelemeket, az édesapát és édesanyát, a békét, bőséget, tisztességet idézve, melyre az Isten felé mutató keresztet a bátorság és erő teszi fel. Mint mondta, nem véletlen, hogy a Hit évében kellett éppen Gyergyószentmiklósra érkeznie, a hit megerősítését, nyitottságot kért a szentmiklósiaktól, többször idézve az Evangélium szavait: „Ne félj, te kisded nyáj!” A belső szabadság fontosságára is rávilágított, kiemelve, a megfelelésben nincs szeretet, csak érdek.

Zárógondolatként elmondta: „Mikor Gyergyószentmiklósra kineveztek, vegyes érzelmek voltak bennem, de akikkel mostanig találkoztam, megerősítették bennem, hogy olyan a gyergyói ember, hogyha valakinek a szűk résen át sikerül beszerelődni a szívébe, onnan nem ejti ki soha.”