Ervin atya: „Kicsit imádkozni is kellene”

Tavaly nyár elején kapott szárnyra a hír: elhelyezik szülőfalujából Ervin atyát. Sokan az idős szerzetes harmadik halálos ítéleteként kezelték a ferences rend döntését, korábban a politikai hatalmak kívánták kétszer is a ferences testvér halálát.

A ferences rend az érintett számára is a lehető legjobb döntésként emlegette a határozatot, Ervin atya azonban hallgatott. Tavaly júniusban Szárhegyen, amikor visszautasította a neki ítélt vitézi érdemrendet, megkérdeztük tőle: búcsúzik Szárhegytől? „Én sohasem búcsúzom. Szárhegyről kétszer elhajtottak már. Egyszer Szabó Anti községi szolga, a néptanács elnöke. El kellett fussak, küldte a milicistákat, s én nem akartam időnap előtt börtönbe kerülni. A börtön után Császár milicista őrmester hajtott el. Én innen többet el nem megyek. Nézzék: van egy lelki és egy testi távozás. Testi távozás például a halál, lelki, amikor az ember megveti valakinek a társaságát és eltávolodik tőle. Én Szárhegytől nem távolodom el” – válaszolta.

„Fiatalabb erők kellenek, hogy a hasznot a közjó javára lehessen fordítani. Én tehát nem kényszerből, hanem önként, szívesen átadom mindezeket a feladatokat a tettre kész utódoknak, és megfogadom a tizenhat éven keresztül engem támogató, valamikori templomi gondnokom figyelmeztetését: Ervin atya, egy kicsit már imádkozni is kellene.” A Szárhegyen élőknek így üzent: „A régi hagyomány szerint az újévi köszöntőben megfogalmazott értékeket kívánom mindenkinek: bort, búzát, békességet, hozzá jó egészséget. A gazdasági életünkben pedig okos összefogást a közjó érdekében. Nagy lehetőségek nyílnak számunkra a jövőépítésben. Szebb vidéket elképzelni sem tudok a Gyergyói-medencénél: vannak tiszta erdeink, mezeink. Vigyázzunk a tiszta vizünkre, mert kimondhatatlan nagy érték. S ha mindezekhez társulna a tiszta erkölcsiség, akkor ennél boldogabb életlehetőséget nem tudnék elképzelni a világon.”

A teljes írás az Erdélyi Napló (www.erdelyinaplo.ro) február 13-án megjelenő 6. lapszámában olvasható.